Húszéves unokát jogos / szokásos így kezelni, vagy csak én vagyok túlérzékeny?
Olyanokra gondolok, mint lepisszegni, ha az idősebb felnőtt egy barátjával beszél telefonon, rászólni, hogy ne menjen át az úton, csak ha megengedik már, hogy mehet, engedélyhez kötni, hogy valahová elmehessen...
Nem vagyok benne biztos, hogy nem csak túlreagálom, de nagyon rosszul esett, hogy megosztottam a nagyimmal, hogy tervezek elkezdeni bokszolni, csak még a helykereséssel bajba vagyok, mert másik városba kellene átmenni, és amikor vége az edzésnek, már nem jön busz, ő meg afféle fura fellengzős / nagyvonalú stílusban odavetette, hogy "elengednélek, de ha nem jön busz, akkor rossz ötlet." Mintha természetesnek venné, hogy csak az engedélyével lenne ez lehetséges, hogy elmenjek valahová, mintha ötéves lennék.
Mielőtt félreértés esne, nem az zavart, hogy megosztotta a véleményét, miszerint rossz opció egy olyan időpont, ami ütközik a buszmenetrenddel. Hanem az, hogy úgy nézett ki, mintha az ő áldásától függetlenül nem dönthetnék a témában, mintha kiskorú lennék még, és ő rendelkezne felettem.
Elég hullámzó a kapcsolatunk, ezért is esett rosszul, hogy nyitnék felé, erre csípőből így reagál, de ha ez a normális, akkor elengedem.
válasza:jó esetben is 40 évvel öregebbek nálad vagy többel is szóval az ő szemükben gyerek vagy, hiába vagy 20 éves felnőtt
Az ilyen beszólásokat el kell engedni a füled mellett mert ők már öregek
válasza:Erre gondoltam...
Csak azért is volt rossz, mert akkor meg nem vagyok kisgyerek, amikor költségvetést kell számolnom, útvonalterveket felállítanom meg különféle hivatalos eljárásmeneteknek utánajárnom és kérvényeket írogatnom neki. Minden levelét én fogalmazom, még azt is, amiben nincs paragrafus, csak egy egyszerű mondat lenne. Döntő többségben én gondolkozok meg tervezek helyette, mert ő nagyon itt és mostban élő alkat, nem számol hosszútávú következményekkel, csak spontán csinálja a dolgokat. Más személyiség, nem azzal van a baj, hogy nem a klónom. Csak mégis van egy tüske, hogy jórészt én vagyok az ő idősebb hozzátartozója, mégis sokszor olyan óvodásként kezelő megnyilvánulásokat kapok tőle, amiket anyukámtól sose kaptam.
válasza:Ne törődj vele.
Fiatalabb korában berögződött neki, hogy te vagy az ő tündi-bündi kisunokája, akit óvni kell a gonosz világ veszélyeitől, akinek meg kell mondani mindent, mert még nem képes felismerni a veszélyhelyzeteket. Aztán ahogy öregszik az ember, már nem feltétlenül tudja mindig észben tartani, hogy a kisunoka felnőtt, és már nem kisgyerek. Lehet, hogy ha végiggondolná, amit mondott, sok esetben maga is nevetségesnek tartaná. Csak nem gondolja végig, hanem automatikusan mondja, ahogy hosszú időn át megszokta.
válasza: válasza:Én bárkit lepisszegek a családban, ha túlordibálja a telefont és valamiért nincs lehetőségem kimenni, ezért ezt nem tartom generációs problémának.
A szülő/nagyszülő meg genetikusan félti a gyerekét/unokáját, ha a gyerek/unoka 60 éves is, ezen kár rugózni, te is ilyen leszel.
válasza:Nem szokás így beszélni.
De üvölteni sem szokás a telefonban...
válasza:Irigylésre méltó problémáid vannak.
Az én mamám már meghalt. Tudod mit meg nem adnék azért, hogy lepisszegjen vagy akármi? Inkább vegyél egy mély levegőt és becsüld meg amíg teheted. Arra gondolj, hogy ő mindig a legjobbat akarja neked
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!