Motiválatlanság, kedvetlenség, erőtlenség, túlérzékenység ellen valami módszer?
Tudom, ez a kérdés kicsit sok egyszerre...
21 éves lány vagyok. Az a problémám, hogy egyszerűen nincs kedvem és energiám se semmihez, mostanában egyre rosszabb, csak eltelnek a napok egymás után, és tudom, hogy ez nem jó így. Régen szerettem az iskolába járni, volt hobbim, amit nagyon szerettem csinálni, tulajdonképpen ezért vagyok azon a szakon most, amelyiken. Tisztában vagyok vele, hogy csinálnom kéne a feladataimat, de csak egyre gyűlnek a tennivalók, kéne tanulni, majd munkát találni. Már ahhoz sincs kedvem, hogy a barátaimmal elmenjek pl moziba. Kezdenek elfogyni a kifogásaim lassan, amikor hívnak. Kínszenvedés lefürödni, felöltözni, ha menni kell valahova. Ezért húzom azt is, hogy orvoshoz menjek, pedig tudom, hogy most nagyon kéne, mert megbetegedtem. Úgy érzem nem vagyok jó semmire, senki se lesz belőlem, nem leszek elismert a szakmámban, még, ha végzettséget is kapok. Úgy érzem, hogy a szüleim szerint egy túlérzékeny selejt vagyok, akárhányszor belekezdtem eddig abba, mi gondom van, fel voltak háborodva, hogy miért így fogom fel a dolgokat, bolhából elefántot csinálok, meg egyáltalán miért vagyok ilyen, amilyen, önző vagyok és csak magammal törődöm, stb., és ez nagyon bánt. Ne értsetek félre, szeretem a szüleimet, ez most nem afféle "tini vagyok, senki se ért meg-dolog"... Tudom, mert már azon is átestem. :)
Valami tanács, hogy újra legyen kedvem az élethez, feladataimhoz..?
Ugyan ezzel kuzdok mar tobb eve, szinte szo szerint ugyan ezeket irtam egyszer (27 vagyok)
Kezdetben ugy gondoltam hogy ha majd jo fizetesem lesz es sikeres leszek a szakmamban az megold mindent. Azota sikeres lettem megvan mindenem, es csak rosszabb lett.
A megoldas az lett hogy ra kellett jonnom hogy valojaban milyen gondolatok okozzak ezt, es hogy hogyan tudom ezt felhasznalni a tovabblepeshez.
Hasonló voltam én is. A megoldás egyszerű: akarni kell. Nem csak a wc-n, hanem úgy alapból az életben is. Keress valami hobbit, ha esetleg nem lenne, sétálj sokat kezdésnek. Barátokhoz én is nehezen mozdulok ki, de ha már eljut odáig az ember, akkor onnantól már minden rendben van. Néha oké a kifogás, de ha lehet, inkább tarts velük, és akkor nem süllyed mélyebbre.
21/F
Ez kiégésnek (burnout) tűnik.
Hogy van-e ellene valami módszer? Nekem az vált be hogy kizárólag a saját sorsommal törődtem és kirúgtam az életemből olyan agyrémeket mint munkahely vagy hogy a gazdagok vagy az állam érdekeivel törődjek a saját káromra és a saját sorsom helyett. A fősuli után volt nálam ilyen kiégés. Olyan voltam mint egy 90 éves vénember. Ezért egyszerűen azt csináltam amihez kedvem volt és nem azt amit a társadalmi szokások elvárnak. Például nem lettem biorobot. Hanem például motorral bejártam Európát. Sokat voltam együtt a nyugdíjas szüleimmel, minden nap ünnep volt számunkra. És nem bántam meg mert így nagyságrendekkel jobban tudtam építeni a saját életem mint ha egy pénz- és hataloméhes főnök kívánságaival foglalkoztam volna. És ami a lényeg, elmúlt a kiégés is.
Az osztálytalálkozón mindenki csodálkozott hogy én miért nem vagyok biorobot mint például ők. Meg azon hogy én miért nem a munkáról beszélek, éjjel meg miért nem a munkáról álmodom, és miért nem úgy köszönök hogy "Helló, mit dolgozol?".
Kései válasz, de:
depresszió. pont ebben vagyok. Orvoshoz fordultam, szerintem neked is azt kéne. Ha jobban lettél, akkor szuper vagy :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!