Mit tennétek, ha a 16 év alatti gyereketek terhes lenne, és nem szeretne elvetetni?

Természetesen mindent elmondanék neki a jövőjét illetően, ami rá vár, ha nem veteti el.

Ha ezek után sem veteti el, akkor gyámhatósági engedéllyel házasodjon össze az apával és éljék a felnőtt életet, (lakhatás, munka, stb) vagy bánom is én!

Nem szeretnék 37 évesen újból csecsemőt, mert ha igen, akkor én szülnék.

Fogalmam sincs, hogy mi a törvény ilyen esetekre; gondolom mindenek előtt utána néznék.

A terhesség és a szülés körüli komplikációk vezető halálokok tinilányok körében Ázsiában (ahol az ilyesmi sajnos jóval gyakoribb), hiszen egy fejlődésben lévő gyerek teste NEM erre való. Nem igazán az érdekelne, hogy lesz egy unokám, hanem az, hogy lehet, hogy meghal a gyerekem.

Megpróbálnék érvekkel hatni rá, keresnék egy magándokit, aki nem szarik olyan látványosan a pácienseire, mint az átlag magyar kórházakban dolgozók, és remélném, hogy észhez tér a gyerek.

Rábeszélném, hogy vetesse el. 16 évesen (vagy alatta) se a szakközepet, se a gimit nem fejezte be. Lehet felnőtt gondolkodása valakinek ennyi idősek, de attól még nem lesz felnőtt. Bocsánat, hogy ezt írom, de az a magzat, aki az én unokám lenne, a lányomnak, aki nekem legfontosabb, csak egy teher, ami elcseszheti az egész jövőjét. Ha életük szerelmei lennének azzal, aki teherbe ejtette, de ennek kevés a valószínűsége, ahogy annak is, hogy az apa szívesen tudna magának egy gyereket. Az elméleti lányom, ha titokban is tartja, nem járhat csak úgy el bulizni, nem tud élni, és ha szétmennek a fiúval, akkor aztán keresheti azt a fiút, aki amikor megtudja, hogy van egy gyereke, nem hagyja ott. Nem azért, mert mennyi idősen szülte, hanem mert tisztában lesz vele, hogy az a gyerek valamilyen szinten hozzá is fog tartozni, ő lesz kvázi a második apja, ha nem az első - hallottam olyat, hogy a biológiai apa nem vállalta, de a lány nem vetette el. Én és ha mondjuk lesz párom, férjem, nem arról fog szólni az életem, az életünk újra, hogy gyereket neveljünk. Szívesen vigyázok az unokámra néha, de nem akarnék újra gyereket nevelni, mert hirtelen rájönne a lányom, mennyi mindenből marad ki. Szeretném az unokámat, de ha a lányom szül, azt úgy tegye, hogy magának, nem nekem. De ha mondjuk a srác szülei gazdagok, mindenki várná az unokát, megint könnyedség, de ez nem változtat a tényen, hogy a szülőknek xar lehet. Közel 16, 16 évesen még annyi minden változhat, hogy ha azt nem személyesen élem át, el se hiszem. Egyik pillanatról a másikra.

Legyen felnőtt, ne csak jogilag, hogy betöltötte a 18-at, és ne csak szellemileg, egy 16 éves testben. Felnőtt. Alapozza meg először a saját jövőjét, hogy később a gyerekének is meg tudja ugyanezt tenni. Én nem vagyok bulizós, soha nem is leszek, de akkor is azt mondom, élje ki magát először, ne véletlenül legyen terhes, mert kiszakadt a koton, hanem legyen szakmája, tanuljon amíg lehet, legyen párja, ezzel együtt stabil kapcsolata, és ha mindketten készen, jöhet a gyermekáldás és festhetik a saját, hitellel vett, bérelt, amilyen akarnak, olyan lakásukban a gyerekszoba falát.

20/l