Mit reagálnál, ha a gyereked így szakítaná meg veled a kapcsolatot?

Ha olyan szülő lennék, amit a kérdező leír, akkor bizonyára örülnék hogy végre elhúz. Mi másért basztattam volna egész életében? Oka van annak ha valaki nem érzi jól magát a családjával.

Egyébként hasonló szituációban a gyerek voltam, anyám is sokkal boldogabb mióta nem lakunk együtt. Sőt, azóta jövünk ki egymással. Nem mindig illik össze a gyerek és a szülő természete.

Én nem fogok mondani semmit.

Leérettségizem és lépek.

Elmondtam nem egyszer hogy alig várom hogy ne lássam őket. Gúnyosan mosolyogtak (nyilván), de nemsokára itt az idő, én pakolászom, nézelődöm munka iránt, lakótársakat keresek. Most hogy leesett nekik hogy komolyan gondolom megy a nyalizás ezerrel. Most én mosolygok gúnyosan. :)

Elmennék terápiára, hogy ebből az adag fosból, méregből, agymosottságból, tudatlanságból, amit most önmgaamnak nevezek, legyen majd évtizedek kemény munkája során egy legalább félig elfogadható, embernek nevezhető valami.

Addig is önkínzás, gyötrődés, és életem végéig bűntudat, sajnálat, szégyen. Meg örülnék, hogy a gyerekem nem egy ilyen félresikerült semmirekelő féreg, mint én.