Szerintetek miért ilyen közömbös olykor velem az anyám?

Konkrétan akkor a legközömbösebb amikor az egészségemről van szó. Ő évek óta pánikbeteg, szorongásos meg még amiről nem tudok, tudom, hogy szed több gyógyszert is minden nap rá. De amúgy beszámítható,másképp nem dolgozhatna meg lehetne itthon...

Az a helyzet, hogy amúgy nekem a szüleim elváltak s nem a legszebb módon, hogy a gyerek a legkevésbé sérülhessen. Kiskoromban a tanitónőm vitt el pszichológushoz mert látta, hogy nagyon magamba fordulok, plusz az osztálytársam is folyamatosan szekáltak. Szóval amúgy én is régóta pánikbeteg vagyok és szorongásos is, pszichiáter nekem is ajánlani akart gyógyszert de én nem szedtem mert amúgyis 17 évesen lettem magasvérnyomásos, asztmám is van, meg egyéb gondok. Az a gond itthon, hogy nekem mindig magamban kell tartanom mindent, anyám ha beszól vagy még ok nélkül is flegma velem sokszor elhallgatom, nem szólok vissza sőt...sosem szoktam. Ha ő rosszúl van már ugrok, amikor kórházban volt pont vizsgaidőszakom volt és minden nap főztem neki külön és felvittem neki,úgy, hogy autóm sincs, plusz tél volt. De amikor én vagyok beteg sosem vesz komolyan, sokszor amikor rosszúl vagyok, felmegy a vérnyomásom annyit mondd, hogy majd lemegy. Volt, hogy a mentő vitt el az asztmaroham miatt mégis minden nap telecigizi a házat sőt még én vagyok a hibás mert ő nem tud nyugodtan cigizni és ezt konkrétan meg is kaptam tőle.

Amúgy gáz de ha anyagi segitség kell akkor segít de ha az egészségemről van szó látványosan lesz@rja a fejemet és rajta kivűl igazából nem tudok kire számítani.

A nagymamám anyai ágról csak anyámat védi, sokszor felhív ok nélkül, hogy vigyázzak anyámra mert nagyon beteg, főzzek rá, mire hazajön patyolat legyen a ház és konkrétan rámszól, hogy "megértetted" tehát nem tudom hova tegyem ezeket. Nagyanyám azt mondta az asztmámra hogy, ha komoly lenne bent űlnék a korházban. ( Örökké biztos nem plusz van egy jó kezelőorvosom akire mindig számíthatok és mindig figyelemmel kisérte a betegségemet és neki hála vagyok tünetmentes már három éve) de konkrétan szivatnak azzal, hogy nem veszik figyelembe azt, hogy igenis nekem is vannak gondjaim, én is ugyan úgy beteg vagyok és lássuk be komolyabb bajaim is vannak és mégsem 40 évesen szedtem őket össze, jól esne ha lennének rám is tekintettel.

Had tegyem hozzá, hogy amikor a kórházból a szívorvosom úgy engedett el, hogy szigorú felügyelettel mert nagyon rosszúl voltam, anyám otthagyott s kiment kűlföldre egy faszival annyi, hogy pénzt kaptam de pont akkor hagyott egyedűl amikor azt se tudtam, hogy isszák vagy eszik a magasvérnyomást és még komplikációim voltak mellette.

A lényeg, hogy volt-e már valaki ilyen helyzetben, mi ennek az oka, hogy így viszonyúl hozzám ilyen helyzetben? hogyan tudnék javítani a hozzáállásán felém vagy ez már így marad?

Lenne még egy kérdésem, miért van az, hogy amikor a pasijait haza hozza feltűnően közömbös Velem minden szempontból és olykor még kiosztogat is amikor meg se mukkanok?

Leginkább azoktól kérdezem akik szintén elvált szűlőkkel élnek, és leginkább az anyjukkal.