Miért nem képesek megérteni a szüleim, hogy nem akarok majd minden hétvégén hazajárni?
Egyetemista vagyok és az eddig években minden hétvégén hazajártam a kollégiumból, mert akkor így láttam jobbnak. Viszont most majd albérletben fogok lakni, ami a kollégiumhoz képest nyilván komfortosabb és jobban felszerelt (pl. a koliban a főzés és a mosás nem volt jól megoldva így ezt mindig hétvégente oldottam meg otthon, illetve az albérletben lesz saját szobám és azért az is sokkal kényelmesebb), illetve az utóbbi időben eleve rengeteget voltam itthon és az elég is volt, így majd csak ritkábban szeretnék hazajárni. Ezt mondtam is a szüleimnek, illetve azt is, hogy akkor a költözéskor vigyünk egyszerre több cuccot (elvisznek kocsival, így nyilván több mindent be tudunk pakolni, elfér) és jobban szeretném, ha havi rendszerességgel kapnék tőlük zsebpénzt (eddig hetente adtak 5-6 ezer forintot, ezt jobb lenne egy összegben egy hónapra). Viszont mintha meg sem hallanák, amit mondok. Legutóbb pl. anyám megjegyezte, hogy minek nekem olyan albérlet, ahol van mosógép, mikor úgyis haza fogok járni... de rendszeresen elhangzik valamilyen formában az, hogy "úgyis haza fogsz járni" meg a "minek maradnál ott". Mondtam nekik többször, de mintha a levegőbe beszélnék.
Eleve nem értem, hogy ha már "minek maradnék ott", akkor ennyiből minek jönnék haza. Ha itthon vagyok sem akarnak velem csinálni semmit, normálisan beszélgetni sem szoktunk stb., tehát jóformán csak egy házban élünk, estefelé váltunk pár szót és ennyi. Ha nem vagyok itthon, akkor sem keresnek pl. egyszer nem hívtak fel soha és nem érdekli őket, hogy mi újság, mi van velem stb., ezt akkor sem kérdezték meg mikor éppen hazamentem. Szóval elképzelni nem tudom, hogy mégis miért lenne annyira fontos nekik, hogy hazajárjak hétvégente. Vasárnap a nagymamám és a testvérem el szoktak hozzánk jönni, velük még szoktam beszélgetni, de most emiatt sem érzem úgy, hogy nekem minden hétvégén kötelező jelleggel haza kellene mennem. Szóval nem értem.
8# És akkor amikor látnak miért nem ülnek le velem beszélgetni, miért nem kérdezik meg mi újság, mi volt az egyetemen, mi történt vagy miért nem ülnek le hozzám enni, miért nem lehet velük megnézni egy filmet stb.? Semmit nem csinálunk együtt soha, beszélgetni sem szoktunk normálisan, maximum fizikailag egy légtérben vagyunk és bámulunk ki a fejünkből vagy csak ilyen üres témákról beszélünk, mint pl. milyen meleg van. Kevés időt töltenek itthon, de olyankor is vagy a telefonjukat nyomkodják vagy tv-t néznek vagy alszanak vagy ilyesmi, rám sem hederítenek.
9# Nem tudok velük érdemben beszélgetni semmiről. Semmi nem érdekli őket és koncentrálni sem tudnak semmire. Az albérlet is csak annyira foglalkoztatta őket, hogy intézzem el magamnak ahogyan akarom, adnak rá pénzt és ennyi. Holott én amúgy kikértem volna a véleményüket egy-két dologban vagy gondoltam, hogy csak érdekli őket, hogy hol fogok lakni. Nem.
10# Értelemszerűen azért fogadom el a támogatásukat, mert szükségem van rá. Nem tartom ezt lehúzásnak.
válasza:9-és vagyok , igazság szerint az is átfutott az agyamon , hogy nem
Vesznek téged komolyan és nem hiszik el hogy önálló életre alkalmas vagy . Elég szomorú ha ennyire nem megy a kommunikáció , azt csak eléldegéltek egymás mellett...
Próbálj meg bizonyítani , nem értük hanem magadért... amúgy a helyedben keresnek valami melot suli mellett , legalább anyagiak is megoldódnak.
válasza:Nekik meg rád lenne szükségük. Persze nem úgy, hogy a bankszámlakivonatból látják, hogy terhelés xxxezer, ja, van egy egyetemista gyerekünk a városban.
Miért nem ülnek le veled?
És te miért nem velük?
Ez a dolog legtöbb esetben 50-50 százalékban múlik rajtad vagy rajtuk.
Nem lesz könnyű életed még ilyen "hátszéllel " sem,de majd rájössz magadtól, ha máshogy nem.
válasza:
válasza: válasza:Én is egyetemista vagyok, de már 6 éve. Eleinte hetente-2 hetente hazajártam, mikor hogy. Volt, hogy magamra mostam a kollégiumban, volt hogy vittem haza pár szennyesruhát és az otthon ki lett mosva. Főzés detto. 150km-re lakok, és 4 óra legalább mire busszal hazaérek, mert nem a legkönnyebb út.
Minél idősebb lettem, annál több időt maradtam 1 huzamban a kollégiumban. Többnyire anyagi okok miatt is, mert a buszjegy oda-vissza 3200Ft, tudok magamra főzni, mosni stb., nincs igényem istápolásra (ez nevelés kérdése is, öcsém pl. nem ennyire önálló [kis- és fiútestvér neveltetés érdekességek...]). Egyéb okok, hogy a párommal itt együtt tudunk lenni, és minek mennék haza a szüleimhez, ha együtt vagyok valakivel (nem élünk együtt, kollégisták vagyunk, de én már végzős vagyok és együtt tervezünk).
Mondhatni önálló életet élek, de egyetem mellett önfenntartásra nem igazán futja az időmből, szóval az ilyen lásd el magad egyetem közben tanácsok nem igazán nyerőek... Továbbá úgy vélem, hogy a szülőknek kötelességük a gyereküket kitaníttatni, és biztosítani nekik a legjobb életlehetőséget/életet. Lehet jönni azzal, hogy ez nem így működik, de akkor azt fogom rá mondani, hogy minek akartak gyereket, miért nem vettek kisállatot (kérdezőnek javaslom, hogy vegyen nekik egy gyerek pótlékot, ami egy kisállat :D).
Itt nyilván a korosztályos gondolkodásbeli különbségek is felléphetnek, pl. ha nem végzett egyetemet a szülő(k) és egyből dolgozni mentek éretségi után, ezért azt hiszik, hogy neked is dolgoznod kéne, vagy pl. ott laknak ahova születtek, akár a szülők miatt is.
Saját életedet éld, ahogy szeretnéd, amíg nem állsz a saját lábadra és tanulsz is, addig támogassanak anyagilag, itt konkrétan étkeztetésre, egyéb alap dologra gondolok, nem pl. autóra.
Egy kérdés amit a szádba adok: mit gondolnak, hogy majd amikor párod lesz esetleg gyerekeid is, akkor is hétvégente oda fogsz szaladgálni?
A hétvége azért van, hogy kipihend a szigorúan nézve 5 napon át 40 órás munkaidődet, vagy ha olyan messze laksz, hogy több órás az út (most is mennyi, ha kollégista vagy...)
Persze ez csak egy szemszög, van több is, mindenki másképp viszonyul a családjához, vagy más fajta életet akar, pusztán elgondolkodtatásként írtam le a véleményemet.
12# Nem tudom. Eddig is kolis voltam és ugyan hazajártam, de azért talán feltételezhetik, hogy nem éheztem, nem evett meg a kosz stb. azokban a napokban sem, amikor nem voltam itthon. Eleve itthon is szoktam főzni, sütni, takarítani stb., szóval még akár látják is. Nem szeretnék egyelőre dolgozni az egyetem mellett, mondjuk anyagiakon nem is volt köztünk vita soha.
13# Nem hiszem, hogy rám lenne szükségük vagy, hogy ez rajtam múlna. 18 éves koromig itthon laktam, 18 év alatt nem igazán éreztették, hogy szükségük lenne rám... mindig ilyenek voltak, mindig ilyen volt a kapcsolatunk. Én próbáltam felvetni programokat, beszélgetni velük stb., de soha nem érdekelte őket és már feladtam, elfogadtam. Ehhez két ember kell, ők pedig nem akarják, így a fejem tetejére is állhatok, ők ilyenek maradnak. Úgyhogy nekem ezzel így már nincs is bajom, az zavar inkább, hogy nem lehet velük normálisan megbeszélni sem semmit.
16# Szerintem azt gondolják, hogy hazajárok majd akkor is, igen. Mármint nagy távolság vagy gyerek mellől stb. nem, de alap esetben szerintem nekik ez a normális, hogy a gyerek gyakorta látogatja a szüleit. Legalábbis a testvérem is már bőven 30+ éves, külön él egy másik városban már régóta, van párkapcsolata is, saját lakása stb., de ő a mai napig hazajár hétvégente és egyetem alatt is hazajárt ugyanígy. Szóval lehet, hogy tőlem is ezt várnák, mert ezt szokták és ezt tartják normálisnak. Ezzel sincsen gond egyébként szerintem, csak én most nem ezt szeretném. Eddig hazajártam, akkor azt láttam jobbnak (a kérdésben ugye említettem a főzést-mosást, a saját szobát, de amúgy nekem az egyetemen megismert barátaim mind és a szobatársaim zöme is mindig azonnal hazament az utolsó órája után, akár már a hét közepén is ha úgy adódott), de már másra vágyom és úgy érzem jobb lenne, ha nem járnék haza minden hétvégén (időt spórolnék meg, jobban be tudnám osztani az időmet, jobban kipihenhetném magam, szervezhetnék magamnak valami hétvégi programot is).
válasza:16-os vagyok
Igen, vannak nagoyn család centrikus családtagok, te nem vagy annyira az, mint a testvéred és a szüleid. Ezt el kell fogadniuk, és bármi mást is, amit akarsz. Azt kifelejtettem, hogy az oda-vissza 8 órás utazásaimban nagyon sokszor meghatározó volt, hogy tanulásra fordítsam, ezt le is írtad, és ha olyan helyen laksz, ahol nincs lehetőség programokra, akkor a nagyobb városban mindenképp több van rá.
Korábban javasolták, hogy ne foglalkozz vele, és majd figyelj oda a pakolásnál - ha a szüleid nem megértőek és majdnem erőszakosan próbálnak rábírni arra, hogy akkor is járj haza, akkor igencsak ezt javaslom én is, azaz én ezt tenném. Egyébként a megbeszélést választom mindig, mert így neveltek, és nálunk elfogadott/megértett kb. bármi, max nem tetszést kapunk a szüleinktől.
Nyilván sok féle ember van, de ha megkapnád, hogy ők tartanak el és ezért csinálod amit mondanak, na ekkor már szerintem a legtöbb gyerek zsebében nyílik a bicska, főleg mert a szabadságod, saját akaratod is korlátozzák, ami nem szép (talán törvény ellenes is), meg fenyegetés is. - ekkor megmondhatod, hogy elgondolkozhatnak azon, hogy egy ilyen megnyilvánulás milyen hatással lesz a köztetek levő kapcsolatra.
(A testvéred hazajár, nem elég nekik? :D)
válasza:A férjemet is minden héten látni akarják a szülei. Ő nem volt egyetemista, gimnáziumba is a közelbe járt, de ha elkerült volna valahová kollégiumba, tőle is azt várták volna, hogy minden hétvégén menjen haza.
Pedig ők sem beszélgetnek, nem csinálnak együtt semmit, többnyire csak annyit beszélnek, hogy "egyél", "ettél?", "mit kérsz enni?". Amúgy csend van náluk, bemennek a szobájukba, meg ledőlnek aludni délután.
Hogy akkor minek akarják őt minden héten? Azért, mert egyrészt - bár ez a kapcsolaton nem látszik meg - úgy szeretik, hogy hiányzik nekik a szimpla jelenléte, és az, hogy lássák, hogy jól van (ha elmondja, az nem elég, látni kell). Másrészt ahogy itt más is írta, nekik még mindig "kisfiam", meg "a gyerek", és így is kezelik, tényleg nem hiszik el, hogy képes lenne pár napnál tovább gondoskodni magáról. Mikor egyszer két hétig nem voltam itthon, rögtön azt várták, hogy vigye hozzájuk a szennyest. Szerencsére nem vitte. De kajával azért ellátták, "éhen ne haljon" 🙄🙂.
Szép dolog a szeretet, de ilyen formában káros és önző. Tudni kell elengedni, felismerni hogy felnőtt, bízni a képességeiben, és hagyni, hogy önállósodjon, és úgy ossza be a hétvégéjét, ahogy akarja. Ne kelljen péntektől vasárnapig anyuéknál ücsörögni, csak hogy nézegethessék, mikor a kapcsolatok, élmények, lehetőségek ott vannak az egyetemi városban.
Nálunk a heti látogatás már csak pár óra, ennyi persze belefér, meg nem dőlnek anyósomék a kardjukba, ha egy-egy hétvégén túl sok programunk van, és hozzájuk nem megyünk. Vagyis de, csak legalább igyekeznek nem mutatni, mert tudják, hogy túlzás. Rájuk fért volna, hogy pár évre egy távoli kollégiumba menjen a gyerekük, és rájöjjenek, hogy túléli, saját magukat pedig megtanulják elfoglalni, ne az legyen minden napjuk központi kérdése, hogy hol van a gyerek és mi van vele.
Én örülnék, ha az egyetemista gyerekem azt mondaná, nem kell minden hétvégén hazajönnie, mert elboldogul, tud mosni, főzni, és nagyon jól beilleszkedett a másik városban, van programja. Ez volna ugyanis a nevelésem célja, hogy önálló legyen.
válasza:#19-es vagyok. Még azt elfelejtettem, hogy a férjem szülei is ezt a furcsa kommunikációt használják, hogy meg sem hallják amit a gyerekük mond, meg kijelentik helyette, hogy majd mi lesz.
Nincs kérdés, hogy kell-e segítség, hanem csak "majd elhozod a szennyest, fiam". Aztán ha elmondja, hogy nem hozza el, mert ki tudja mosni, akkor később ugyanúgy elhangzik megint, hogy "majd elhozod". Inkább mondanák ki, hogy "szerintem nem tudod kimosni", akkor lehetne értelmesen megbeszélni, hogy de. De gondolom valahol érzik, hogy ez a 30 éves, külön élő felnőtt fiukra nézve sértő feltételezés, és a nemleges válasz lehetőségét is el akarják kerülni (mert "akkor biztos, hogy nem lesz tiszta gatyája a gyereknek"), ezért használják ezt a sunyi, szelektív hallású, megmondós formát. Ez így viszont nemcsak ugyanolyan lealacsonyító, de mellé elég bosszantó is.
Én is azt javaslom, javítsd ki ilyenkor mindig őket, hogy majd mi lesz, mondd el megint, hogy ezen a hétvégén ne várjanak, és ne is menj. Majd megszokják, hogy te is el tudod dönteni, mi lesz, és utána élve, tisztán, jól tápláltan jelensz meg akár hetek múlva is, mert képes vagy rá
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!