Miért nem képes megérteni az apám, hogy én nem akarok tőle semmit, nem akarok vele kapcsolatban lenni, kommunikálni?

Ez az ember okozta azokat a sérelmeket amiket soha az életbe nem fogok elfelejteni és amik ilyen antiszociális szarrá tettek mint ami vagyok. Ez az ember csak a rosszat mondta rám olyan trágár kifejezésekkel amiket ha meghallanátok lesokkolna titeket hogy egy felnőtt ember a saját családjára hogy képes ilyeneket mondani. Ez az az ember akivel életembe semmit nem csináltam közösen, olyan mintha soha nem lett volna apám és nem az miatt mert olyan húú de elfoglalt ember volt, évekig nem volt munkája és a hajlandósága se hogy dolgozzon. Ez az az ember aki az ismerőseit előbbre helyezte a családjánál ez az az ember aki az ismerősei előtt arcon köpött.

Ez az az ember aki a szobámat átkutatja, ez az az ember aki kibeszéli hogy én kikkel megyek el otthonról, ez az az ember aki leb uzizott, ez az az ember aki barátaim előtt mikor voltak még számtalanszor lejáratott felvállalhatatlan viselkedésével, ez az az ember aki miatt fél évtizede senkit nem mertem elhívni

20 éves vagyok, pesten vagyok kollégista most csak a szünet miatt vagyok itthon. Nem lenne semmi baj de egyszerűen képtelen ezt elfogadni hogy én semmit nem akarok tőle és hidjétek el nekem ez az egész még lehet rosszabb érzés mint neki. Nem tudom milyen az ha van valakinek apja, nem tudom milyen az hogy valaki büszke rá, számomra ezek a dolgok elképzelhetetlenek.

Tudom, csak sajnos ezeket a dolgokat nehéz megfogalmazni, látni kéne, hogy hogy viselkedik a családjával. Mindig tagad mindent és minket hoz ki bűnbaknak.