Miért nem képesek megérteni a szüleim, hogy nem akarok majd minden hétvégén hazajárni?

Egyetemista vagyok és az eddig években minden hétvégén hazajártam a kollégiumból, mert akkor így láttam jobbnak. Viszont most majd albérletben fogok lakni, ami a kollégiumhoz képest nyilván komfortosabb és jobban felszerelt (pl. a koliban a főzés és a mosás nem volt jól megoldva így ezt mindig hétvégente oldottam meg otthon, illetve az albérletben lesz saját szobám és azért az is sokkal kényelmesebb), illetve az utóbbi időben eleve rengeteget voltam itthon és az elég is volt, így majd csak ritkábban szeretnék hazajárni. Ezt mondtam is a szüleimnek, illetve azt is, hogy akkor a költözéskor vigyünk egyszerre több cuccot (elvisznek kocsival, így nyilván több mindent be tudunk pakolni, elfér) és jobban szeretném, ha havi rendszerességgel kapnék tőlük zsebpénzt (eddig hetente adtak 5-6 ezer forintot, ezt jobb lenne egy összegben egy hónapra). Viszont mintha meg sem hallanák, amit mondok. Legutóbb pl. anyám megjegyezte, hogy minek nekem olyan albérlet, ahol van mosógép, mikor úgyis haza fogok járni... de rendszeresen elhangzik valamilyen formában az, hogy "úgyis haza fogsz járni" meg a "minek maradnál ott". Mondtam nekik többször, de mintha a levegőbe beszélnék.

Eleve nem értem, hogy ha már "minek maradnék ott", akkor ennyiből minek jönnék haza. Ha itthon vagyok sem akarnak velem csinálni semmit, normálisan beszélgetni sem szoktunk stb., tehát jóformán csak egy házban élünk, estefelé váltunk pár szót és ennyi. Ha nem vagyok itthon, akkor sem keresnek pl. egyszer nem hívtak fel soha és nem érdekli őket, hogy mi újság, mi van velem stb., ezt akkor sem kérdezték meg mikor éppen hazamentem. Szóval elképzelni nem tudom, hogy mégis miért lenne annyira fontos nekik, hogy hazajárjak hétvégente. Vasárnap a nagymamám és a testvérem el szoktak hozzánk jönni, velük még szoktam beszélgetni, de most emiatt sem érzem úgy, hogy nekem minden hétvégén kötelező jelleggel haza kellene mennem. Szóval nem értem.