Van valaki, akivel csúnyán kitoltak a szülei /nagyszülei anyagilag ? Ha igen, hogyan?

#22, #23: Azért ennek a kimenetelnek van egy nagy előnye (már ha ez a helyzet). Lehull a hályog a szemről, és emberalakú férgekre már nem kell több energiát fordítani.

Aki idő nyer, életet nyer. Az idő pénz. Aki keresetből lévő pénzt nem ad meg vagy lop el, az tkp. életet lop el.

Nagymamám úgy rendelkezett szóban, hogyha a lakását eladtuk, az összeget én kapjam meg.

Anyukám volt az egyetlen örökös, mivel nekik megvan mindenük, beleegyezett, hogy neki nem kell a pénz, az enyém lehet a lakás ára.

Amikor eladtuk, a pénz felét eltette.

Lakásfelújitásra fordítottam volna, eltelt 4 év, most vehetek fel hitelt, mert a fürdőben-konyhában vízvezetêket kell cserélni.

Plusz új csempe, járólap, kád stb.

Nem vagyok túl boldog. :(

Az én sztorim nem durva, a többiekéhez képest semmi, de azért leírom.

Az anyai nagyapámnak nagyon sok földje volt, amiket 1945 után elvett tőle az állam. A rendszerváltás után voltak a kárpótlási jegyek, amikkel az állam az elvett földek egy töredékét visszaadta, persze neked kellett kérni, eljárás, stb, nem sok, de a semminél több. Nagypapám addigra meghalt. Nagymamám nagyon sulykolta, hogy ezt a lehetőséget meg kell lovagolni, anyámra is ráerőszakolta, viszont egyikük sem értett sem a jogi, sem a hasznosítási részéhez. Anyám sajnos a nagymamámmal szemben nagyon gyenge volt, így ennek az lett a vége, hogy mivel mindketten meghaltak, én és a testvérem tulajdonosai vagyunk termőföldeknek/termőföldhányadoknak, amiktől megszabadulni csak úgy tudunk, ha elajándékozzuk az államnak, mert senki nem veszi meg őket (5 négyzetméteres gyümölcsös, 25 négyzetméteres kivett, beépítetlen terület, egy 1200 négyzetméteres legelő 2/164 tulajdoni hányada, ilyenek). Apám, aki anyámtól 20+ éve elvált, meséli, hogy akkoriban voltak ismerősei, akik mnegőrültek a kárpótlási jegyekért, és arannyal fizettek volna értük, de nagyanyám ezt erőszakosan elutasította, kevesebb, mint egy hektárnyi földért, amiket parlagon hagyott...

Az aranyból talán nekem és a tesómnak is jutott volna valami, de anyámnak biztos.

Kölcsönkértek jelentős összeget aztán nem adták vissza mert szerintük már jóval többett költöttek rám mire felnőttem.

Számítottam rá úgyhogy csak annyit adtam nekik aminek az elvesztését túl tudom élni.