Joga van beleszólni a szülőnek a gyereke öltözködésébe?

Bizonyos keretek között igen, van beleszólása. Túlárazott vackot nem veszek, illetve sz.ar minőséget sem, valamint az évszaknak megfelelően öltözzön fel. Egyébként azt vehet fel, amit akar. Ha a túlárazottat saját pénzből megveszi, akkor azt is felveheti.

Egy kivétel van nálunk: lyukas nadrágot nem hordhat, nem vehet. Nem érdekel, hogy ez a divat, ebből nem engedek.

Egyéb dolgok nem érdekelnek, kísérletezzen, találja meg a saját stílusát.

Szerintem talán "vétó joga" lehetne a szülőnek, ha valami tényleg durván polgárpukkasztót szeretne felvenni a gyerek, de csak akkor, ha azt a szülő a saját zsebéből fizeti. A gyerek a zsebpénzt/diákmunka keresetét arra költi, amire akarja. Persze az fontos, hogy kb a korának megfelelően nézzen ki (pl 13 évesen ne öltözzön szexdémonnak), de azért ne szólják már le, mert "túl fiús" vagy szimplán "nem szép" az a ruhadarab, ami a gyereknek tetszik. Nekem is azok a kedvenc ruháim, amik a boltban megtetszettek, anyám ferde szemmel nézett rám, azt kérdezte "Tényleg nagyon tetszik? 🤔" én meg határozottan, mosollyal az arcomon azt mondtam "Igen", és megindokoltam neki, miért. Egy idő után beletörődött, hogy nem egyezik a stílusunk, látta, hogy valóban szeretem az adott holmikat, hordom őket, s lám, nincs köztünk emiatt konfliktus.

Igaz, ez kb csak 16-17 éves korom óta van így, azelőtt előszeretettel aggatott rám olyan dolgokat amik nem tetszettek nekem és én próbáltam magam győzködni, hogy jól érzem magam azokban a ruhákban, de amint hazaértem, inkább hordtam valami mást, kényelmesebbet, ami végül elárulta nekem, hogy változtatnom kell a dolgokon.

Kb.10 éves koráig kontrolláltuk, azaz kb kikészítettük előre, mit vegyen fel reggel, illetve méret szerint vásároltunk neki ruhákat. Bár ez utóbbiban neki is volt vétójoga -ami nem tetszett, nem vettük meg, nem erőltettük rá.

Ezen felül önállóságra neveltük: ott a szekrénye, abból lehet válogatni. Nem érdekelt egyikünket se különösebben az outfitje. Saját magából csinált bohócot, ha úgy öltözött.

Egy valamiben nem engedtem viszont sose: Ne macinaciban menjen iskolába, hanem rendes vászon vagy farmer nadrágban (fiú). A macinaci olyan prolis, házkapun kívül nem ajánlott viselet.

Nincs joga beleszólni. Utáltam, hogy soha nem kaphattam olyan ruhát és cipőt, ami a szüleimnek nem tetszett. Később, mikor már magamnak vettem a ruháimat, anyám állandóan mondogtta, hogy ez meg ez neki nem tetszik, ki fogja dobni. Nyilvánosan megszólt mindenki előtt, ha éppen olyan ruha volt rajtam, ami nem tetszett neki.

Már én is anya vagyok, amint a kisfiamat érdekelni kezdik a ruhák, ő fogja eldönteni, hogy miket szeretne venni.