Miért szülnek azok az anyák, akik utána minden kimaradt élményt, lehetőséget a gyerekük szemére hánynak? Gyerekük...akit ők akartak. Senki nem kötelezte az ilyen nőket, hogy szüljenek.

Általában társadalmi nyomásra szülnek sokan. "benne vagy a korban már, nem leszel fiatalabb"

"nem szereted a gyerekeket? A sajátjaidat szeretni fogod! "

Sokan már a terhesség alatt megbánják. Jelen korban megy a harc a lájkokért, ahol tutibefutó a terhes fotó meg a pici gyerek. Hogy mi van a feltöltött képek mögött, azt meg az anya tudja, meg a gyerek, meg nagy eséllyel két évtized múltával a gyerek pszichológusa.

A gyerek rengeteg lemondással jár, és tegye fel a kezét aki ne szeretett volna ott lenni egy önfeledt nyaraláson, utazáson, koncerten, fesztiválon, bulin, miután évekig otthon van a gyerekekkel és nincs kiszállás az éjszakázás, pelusozás, főzés, etetés, hisztikezelés mókuskerekéből. Persze ez sosem a gyerekek hibája, aki ezt a gyerek szemére veti az egy f#szfej. De azért az anyákon is hatalmas a nyomás és az elvárások velük szemben. Én 3 kisgyermek édesanyja vagyok, 5 éve 0-24 órában mást sem csinálok, nem voltam kikapcsolódni, feltöltődni vagy akárcsak egy kis időt egyedül gyerek nélkül ez idő alatt. Nagyon-nagyon nehéz nem besokallni, belekeseredni a monotonitásba, a kimerültségbe. Főleg ha hozzám hasonlóan segítsége sincs az embernek aki tudna kicsit tehermentesíteni.

Szóval nem azt mondom, hogy rendben van a gyereken kitölteni a frusztrációt, de ér frusztrációt érezni az életünkből a gyerekeinknek adott évek miatt néha, mert az anyák is emberek akiknek ugyanúgy vannak igényeik.

Hát nézd kérdező, van az álom, amikor az ember gyereket akar és van a valóság, amikor az meg lesz.

Vegyünk pl engem. Mindig úgy képzeltem, a párommal majd boldogan élünk amíg meg nem halunk és szeretetben neveljük a gyereket, aki természetesen olyan lesz, amilyennek mi akarjuk, hiszen mi neveljük. Nos, apuka a terhesség elején lelepett, így egyedülálló anyaként kellett folytatnom. A gyerekem alvaszavaros volt, később pavorosígy éjjel nem tudtam aludni, nappal meg jól funkcionálni a faradtsagtol. Sok munkanélküli időszakom is volt, meet kisgyereknél, egyedülálló anyaként senki nem akart alkalmazni. A gyerekkel bölcsőde korától nevelési tanácsadóba, gyermekpszichologushoz és pszichiáterhez jártunk magatartás problémák miatt. Folyamatosan azt hallgatni a pedagógusoktól, hogy nevelni kellene, rosszul neveled, oda kell rá figyelni, még hasonlok, miközben majd beledöglik az ember, szívét lelket kiteszi, pkusz még ott a szaksegitseg is a nevelésben, de ugye a mindentudó pedagógus nem tud mindent, sőt, kb semmit, vsak ítélkezik. A problémák a korral nem oldódtak meg, sőt, hozza jött még a folyamatos hazudozás és a lopás is, ez utóbbi már többszöri rendőrségi feljelentéssel is....

Nem mondom ugyan neki, hogy miatta ment tönkre az életem, nem látom értelmét ilyennek, de ha őszinte akarok lenni, ez az igazság. Hogy nyaralás elmaradt, vagy nem volt időm valamire sosem zavart különösebben. A hátam mögött való összedugás, meg az ilyen nevelni kellett volna dumák annál jobban. Úgyhogy ha nem ismered a pontos hátteret, márpedig nem ismered, hacsak nem te magad élsz benne, inkább foglalkozz magaddal masok megszólása helyett

Én megértem azokat, akik írják itt, hogy nehéz egyedül a gyerekkel, vagy több gyerekkel, stb. De ugye azt értjük, hogy ezekkel mind számolni kellett volna egy felelősségteljes embernek? Elég benézni az Állatok szekcióba itt gyakorin, hogy ha valaki kutyát/macskát akar, egyből kap felvilágosítást, hogy milyen előnyei és hátrányai vannak (ha eddig nem tudta volna), milyen ellátást igényel, mennyi időt naponta, mennyi pénzt, stb. Nemár, hogy ez gyerekkel nem volt előre kalkulálható!

Ha valaki gyereket akar, de úgy áll hozzá, hogy úgyis minden oké lesz, mert szeretni fogjuk, az csak szimpla butaság. Aztán mennek telesírni a netet, hogy beteg lett a baba (értsd: testi- és/vagy szellemi fogyatékosság), ők meg ki vannak készülve, és így már nem is akarnának gyereket. Ez benne volt a pakliban. Köztudott. Ha gyereket vállalsz, ezzel is számolni kell. Ha így nem akarnád megtartani, van arra is lehetőség. De emiatt ríni, és ráfogni utólag, hogy ezért (mégha eufemizálva írod is) jogod van valamilyen negatív viselkedésformát felvenni.... Gáz.

Nekem nincs gyerekem, nem is akarok, nem is lesz. Állatokat mentek, és akit befogadok, úgy fogadok be, hogy mindenért vállalom a felelősséget. Van, amelyiket ki-be viszem az ország különböző pontjain lévő állatorvoshoz. Az elején nem tudtam, hogy ez lesz, mégsem panaszkodtam sose, hiszen tudtam, hogy ezt vállalom. Egy új élet, legyen az kutya, macska, egér, gyerek, zsákbamacska lesz így is, úgy is. Arra meg sosem lehet alapozni, hogy majd minden oké lesz, meg a gyerek apja engem nem hagy el, mert szeret, meg mittudomén...

"Én megértem azokat, akik írják itt, hogy nehéz egyedül a gyerekkel, vagy több gyerekkel, stb. De ugye azt értjük, hogy ezekkel mind számolni kellett volna egy felelősségteljes embernek? "

Értem. Tehát számolnom kellett volna azzal, hogy a gyerekem minden nevelés és szakértői segítség ellenére egy hazug tolvaj lesz? Érdeke s.

Amúgy ha nincs gyereked és nem is akarsz, épp nem ez a kérdés amihez hozza kellene szólnod.