Én leszek a gonosz mostoha, ha így nem vállalom az 5 hetet a párom kislányával?
Anyukának egészségügyi problémák miatt szüksége lesz most néhány hétre gyerek nélkül. A párommal ez az első nyarunk az összeköltözés után. Eddig csak látogatta a kislányt (5 éves) illetve néha elmentünk vele ide-oda, az én gyerekeim velünk élnek. Az már az első alkalmakkor is feltűnt, hogy furcsa, a kommunikációja nehézkes. Kérdeztem a páromat, szerinte mindig ilyen volt, nincs vele semmi baj. Utána kiderült, hogy gyógypedagógiai oviba jár, anyuka szerint csak azért, mert kicsit lassú. Bővebb fevilágosítást nem adott. Most, hogy holnap hozná, közölte, hogy a kislány gyógyszeteit napi bontásban is összekészítette. Rákérdeztem, hogy milyen gyógyszerekről van szó, de azt mondta, semmi közünk hozzá, elég ha az adagolóból odaadjuk neki. Sikeresen összevesztünk ezen, végül megmondtam, hogy így nem tudom vállalni a felügyeletét ide ne hozza.
A párom most rám dühös, amiért így megmostohásodtam.
Tényleg csak én aggódom túl a dolgot?
A párom magasan funkcionáló autista, generalizált szorongással. Életvezetésében itányítást, kis segítséget igényel.
Nem tervezünk közös gyereket. Igazából 2 éve vagyunk együtt, de csak fokozatosan haladunk. Ez a nálunk töltött több hét is csak a szükséghelyzet miatt alakult (volna) így.
Nekem nem jelent problémát, hogy a kislány fogyatékkal él, az én egyik fiam is, de az, hogy nem tudhatom, hogy mivel az ijesztő.
A párod elsősorban hazug ember, másod sorban igen: terhelt pszichéjű.
Gondolom még ő sem szed gyógyszert, de az 5 éves meg igen.... autizmussal kapcsolatban nagyon nem egységes a klinikai gyakorlat sem, hogy akkor kell-e, használ-e a pharmakoterápia (gyógyszerezés) vagy nem.
Ezzel együtt nagyon helyesen és védhetően döntöttél. Sem a segítségre szoruló beteg gyerekkel szemben, sem veled szemben nem fair ez a viselkedés.
Ha az anya pl műtétre készül, akkor sem. A hiedelmekkel ellentétben, ha ez egy tervezett beavatkozás (már pedig ugye előre lehet tudni), akkor nem az életveszélyes kategóriáról beszélünk.
Sajnálatos mindenképpen, de nem ilyen felelőtlen megoldással a nyakadba téve kellett volna ezt intézni.
Mi lesz végül?
Drága apuka cuccol be a mentálisan sérült gyerekhez és a lábadozó exhez vagy meghunyászkodsz? :)
(Remélem nem!)
Még egy szempont: neked is van saját beteg/sérült gyereked. Az ő nyugalma legyen számodra az elsődleges és anyaként ezt vedd is komolyan. Helyesen cselekedtél, 30 vadidegentől kaptál gyakorlatilag egyöntetű megerősítést.
A folytatás érdekel, mert sajnos a hajadra kenheted az igazad meg az erkölcsi fölényed is, ha az élettársad megjelenik a kislánnyal a közös otthonotokban (mert ehhez ugye joga van), majd angolosan távozik, mint eddig az életében jellemző volt rá...
Miben hazudott a párja?
A volt feleséggel egy követ fújva a tulajdon gyereke konkrét állapotáról!
Olyan nincs, hogy egy felnőtt ember, apa (depláne, ha maga is érintett az adott betegségben/állapotban) ne tudná pontosan, hogy mi van a gyerekkel. A gyógyszereit se???
De ha ez nem is: a felelőtlen ex pártját fogja és nem áll ki a társa mellett? Nos ez is cserbenhagyás jobb helyeken egy ilyen vad szituációban, de kinek mi...
Ha az apa nem tartotta a kapcsolatot a gyerekkel eddig sem, akkor a legnagyobb hajmeresztő ötlet odacuccolni a másik nő és annak fogyatékkal élő (tehát eleve több energiát, speciális bánásmódot igénylő) gyereke mellé.
Aki ezzel nem ért egyet, az akkor vállalja a kislányt- jelen állás szerint pont annyi infóval rendelkezik, mint a kérdező. :D
Ne bohóckodjunk már, hogy ez nem probléma és apuka mindenben helyesen járt el...nem így kellene neki se odaállni. Nem indok, hogy nem tudott a gyerek létezéséről. Egy ideje már tud.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!