Én leszek a gonosz mostoha, ha így nem vállalom az 5 hetet a párom kislányával?

Sajnálom a kislányt, de valami komoly gond lehet a háttérben, ha ennyire titkolják. A gyógyszerekkel kapcsolatos kérdésre adott válasz alapján azonnal mondtam volna nemet. A másik, hogy valószínűleg tudják, hogy ha megismernéd a valódi betegségét és a gyógyszereit, amúgy sem vállalnád a felügyeletét. Nem vagy felelős érte, vakon főleg nem. Mi van, ha az éjszaka közepén rohamot kap vagy egy dühroham tör rá és ön- vagy közveszélyes lesz? Jelen információk mellett bármi lehetséges. Az apuka meg egy gyökér, ha bármit is elvár tőled ezek után.

Fontos kérdés, hogy hol költöztetek össze? Kinek kell mennie, ha nem akarsz egy fedél alatt élni a kislánnyal 5 hetet?

21-et folytatva:

Szerintem azon sem ártana elgondolkodnod, ha esetleg te is akarsz gyereket, hogy ettől a palitól inkább ne, mert rettenetes nemtörődöm a sajátjával is.

Nem egészen értem. Miért te vállalod? Nem az apja? Neki kell vele foglalkozni.

Engem jobban nyomasztana az, hogy a "néhány hét"-ből nem lesz-e néhány hónap vagy több.

#25: Ezt csak most olvastam. Ezek szerint nem csak bennem merült fel.

Szakemberként írom: nagyon komoly pszichiátriai diagnózis áll a háttérben akkor, ha 5 éves gyerek valamiféle, az állapotához kapcsolódó gyógyszeres terápiában részesül.

Eleve a diagnosztika ennél az életkornál előbb nem is nagyon van.

Ha a sztori nem kamu, akkor az jutott eszembe, hogy a kisgyerek súlyosan beteg.

Ennyiből nyilván megállapítani nem lehet azt, hogy mi a betegsége, még a tünetek felsorolása után sem.

A gyógypedagógiai intézmény egy szegregált intézmény. Komoly gond van, ha a kislány integrált oviban (értsd: egészséges gyerekek között, odafigyeléssel, esetleges pótlólagos fejlesztéssel) nem nevelhető.

Amik eszembe jutottak:

- ha súlyos epilepsziás, narkolepsziás stb, akkor indokolt a szigorú gyógyszerezés, de a gyógypedagógiai ellátás nem. Ez idegrendszeri rendellenesség, nem pszichiátriai kórkép (attól most tekintsünk el, hogy a rohamok okozta károsodás okán... mert nagyon kis gyerekről van szó!) - ezen meg semmi szégyellnivaló nincs. Olyan szoros kontrollt, felügyeletet igényel a gyógyszerezése és az életvitele, mint pl egy inzulinos cukorbetegnek. Ellenben ha te nem tudod mit tegyél rángógörcs esetén, a szemed láttára fulladhat meg a saját nyelvétől!

- értelmi fogyaték: indokolja a gyógyped intézményt, a “lelassult kommunikáció” utalhat erre, de a sima, “vegytiszta” értelmi fogyatékosságot nem gyógyszerezzük (minek?), ellenben komoly fejlesztést igényel és a diagnosztizálása meglehet 5 éves kor előtt. Azért ez több tekintetben is megnyilvánul a laikusok számára is... utalsz az apa “furcsaságaira” is. Mégis mik ezek? Sajnos a gyengeelméjűség (egy orvosi értelemben debil ember (átlagtól max 25%ban csökkent működés) pl el tudja látni magát, egy betanított gyári munkával el tud operálni pl élete során...)- az imbecil már cipőfűzőt kötni meg normálisan öltözködni sem, az orvosi értelemben idióta meg szakellátásra (etetés is akár!) szorul. A pszichiátria témaköre ez is, de nem mentális betegség, hanem fogyatékosság.

- az egyéb mentális deficit nekem a legvalószínűbb. Hogy aztán ez épp skizophrénia (meglepődnék, ha 5 évesnek diagnosztizálták volna és beállított gyógyszerezése lenne, de mondjuk nem lehet kizárni), vagy valamilyen autizmus spektrum - azt nem tudhatjuk.

Egy biztos: ilyen esetekben a gyógyszerezés nem egy “bekapok egy aspirint” szint és nagyon súlyos epizódok vannak a háttérben, ha ezt 5 éves gyereknél indokoltnak tartják. Nagy általánosságban agresszió tompítására, önveszélyes cselekmények mintegy “megelőzésére” adagolják. (bocs, ez pongyola megfogalmazás, csak a megértés kedvéért).

Magyarul: ha a kislány nem szedné, akkor véresre verné ütemesen a fejét a falon, mert nem 2 zöld gumicukor van a tányéron...

Jogi értelemben kiskorú veszélyeztetése és bűncselekmény az, ha igazoltan mentálisan sérült és/vagy szellemi fogyatékkal, súlyos, krónikus betegséggel rendelkező kiskorút a törvényes képviselő olyan személyre bíz, akitől nem elvárható, hogy a rábízott személyről megfelelően gondoskodjon. Az állapot szándékos eltitkolása is ennek minősül.

Nagyon nem véletlen, hogy még a szakszerű orvosi ellátás során is ilyenkor a szülő/nevelő/törvényes képviselő aláírja az ambuláns lapon is, hogy az eü személyzetet tájékoztatta. (Tudom, sokan azt se tudják mit írnak alá, de akkor is).

Nekem pl. tudnom kellene a szakmámból kifolyólag egy ilyen helyzetben helyesen cselekedni, de még tőlem sem elvárható, ha nem kapok tájékoztatást.

Akkor is jobban jársz kedves kérdező, ha az élettársad beköltözik most durcásan az exe mellé.

Intő jelek ezek a kapcsolatotokra nézve is. Minimum gondold át...

(Nyilván nem egy sérült kislány léte a szakító ok, hanem az önnön és a gyereke állapotát szándékosan eltitkoló férfi erkölcsi nívója)