Hozzámennétek így?

Bakker, X év alatt olyannak fogadta el a gyerekeit, amilyenek. Kialakult szokásaik, viselkedéseik vannak. A gyerek mindig MINDIG az első (írom ezt ugyanennyi évesen, anyaként). Mindig az első lesz, akkor is, ha esetleg nem az apjával lennék együtt. Ha lenne egy másik pasim, tutira nem hagynám, hogy megmondja, elnéző lehetek-e a gyerekemmel. Aki ráadásul NEM az övé. Ezt jelenti szülőnek lenni.

Ezt így vagy elfogadod, vagy mást keresel, mert a féltékenység előbb vagy utóbb a kapcsolatotok rovására fog menni, én így gondolom.

Ja és hozzáteszem, a házasság szempontjából : viszonylag fiatal vagy még, gyerektelen, egy felnőtt gyerekes pasi hány éves is? Arra célzok, viszonylag sok a lehetőséged, és ez a házasság ha már most ilyen kerdőjelekkel, bizonytalansággal indul, nem biztos, hogy a legjobb döntés.

Semmiképpen ne menjél hozzá, elcseszed az életedet. Simán találhatsz még gyerektelen pasit (akár nálad pár évvel fiatalabbat is.)

Nagyon meg fogod bánni, jelentős energiákat el fognak vonni a gyerekei.

Hogy a gyerekei felnőttek, és nem kell együtt lakni velük, arra pedig ne vegyél mérget. Több ismerősnél láttam, hogy akár a 30-as 40-es felnőtt gyereke is haza batyuzott a szülői házba válás után, gyerekkel vagy anélkül, kerülgethetnétek egymást. Sosem tudni, mit hoz a jövő.