Miért vagyok ennyire bizalmatlan a családommal?

Szerintem csak kezd el kóstolgatni öket apróságokkal, az egyszerre zúdításból tényleg hülyén lehet szinte csak kijönni. Nem tudom pontosan mikre gondolsz, de az egészet lehet apró szurkálódással kezdeni. Pl.: most tényleg este 10kor nincs jobb dolgod mint engen csesztetni? Ennek élét elvenni mosolyjal, stb…aztán hasonlóan adagolni ami zavar.

Tanácskérésre meg csak eléjük állsz, akár elmondod azt amit itt leírtál vagy ami zavar és ha normális szülök akkor meghallgatnak és együtt kitaláltok valamit, ha tényleg van benned kéztetés arra, hogy öszinte, nyílt légy velük akkor biztos vagyok benne, hogy nem lehetnek rossz szülök és csak örülni fognak annak, hogy megnyílsz feléjük.

Én ugyanebben a helyzetben voltam/vagyok. Szerintem próbálj meg kisebb dolgokkal kezdeni, tényleg csak apróságokat elmondani nekik. Bár a szüleidről nem írtál, de ha alapjáraton szívesen meghallgatják, amit mondasz, és nem küldenek el, hogy hagyjad már békén őket, akkor próbálj meg néha felhozni személyesebb témákat is. És mindig akkor próbálj meg velük bizalmasabban beszélgetni, amikor látod, hogy éppen jó passzban vannak, különben lehet, hogy rosszul reagálják le, és azzal benned is rossz érzést és feszültséget keltenek.

Amit magadról írtál, azt mintha csak én írtam volna magamról. Tudom, hogy milyen magányosnak lenni, és olyankor ha az embernek nincs barátja, akinek elmondhatja a bánatát, élményeit, akkor csak a családja maradt. De persze már úgy alapból sem árt, ha jó viszonyt ápolsz legalább csak a közeli családtagjaiddal, mert konkrétan közöttük élsz mindennap, ezért nem árt, ha megvan egy alap bizalom köztetek.

Te ismered a legjobban a családodat, próbáld meg kigondolni, hogy mi az, amit elmondhatsz nekik anélkül, hogy nagy bajba sodornád magad, de nem olyan fontos infó, hogy mondjuk szintén árts magadnak vagy a családodnak azzal, hogy azt viszont nem mondod el. Említek egy személyes példát: én kb. egy éve volt, hogy elloptam anyukám bankkártyáját, és Steames játékokat vásárolgattam kb. 20000 forint értékben. Nyilván kitöröltem a telefonján az SMS-eket, mindent elintéztem. De ezt nem fogom sosem elmondani neki, mert nem olyan fontos, nem érzek miatta bűntudatot, nem árt nekik sem, főleg ha nem is tudják. De van olyan dolog, amit úgy éreztem, meg kell beszélnem legalább csak az anyukámmal, mert ő sokkal inkább meg tudja érteni az ilyen dolgokat, mint apukám. A lényeg, hogy van egy mentális betegségem, amit vele tisztáztam, mert mindig panaszkodott, hogy miért csinálom/csináltam ezt-azt, és úgy éreztem, hogy ő megértheti ezt, és ezáltal, hogy én egy ilyen személyes infót megosztok vele, kicsit mélyül a kettőnk közti bizalom.

De ha úgy érzed, tényleg muszáj mindent elmndanod nekik, mert lelkileg nagyon nem érzed jól magad, akkor ne gondolkozz sokat, még ha nem is reagálják le olyan jól, akkor is valószínűleg meg fogsz könnyebbülni, hogy végre elmondtad ezt nekik.

Ha gondolod, kérdezhetsz tőlem még ebben a témában, vagy akármi másban akár itt, akár privátban. Szívesen segítenék. :D