Ignorálni szeretném az életemből a családomat, emiatt tényleg szörnyű ember lennék? Bővebben lent.

Kezdjük ott, hogy 18 éves lány vagyok. A szüleim elváltak, van egy nővérem és úton van az öcsém is.

Anyám egy nagyon nehéz természettel megáldott nő, nagyon nagy türelem és kitartás kell ahhoz, hogy őt el tudja bárki is "viselni". Csúnyán hangzik, de ez az igazság, nem túlzok egy cseppet sem.

16 évesen ott hagytam a sulit, mert be kellett segítenem a háztartásban (anyagilag), azóta is folyamatosan dolgozom. Mindent megcsinálok itthon, kiveszem a kezéből az esetleges munkát (ő terhesség lévén nem dolgozik), vezetem a háztartás nagy részét, és ugye mellette dolgozom is. Mindig egy tisztelettudó gyerek voltam, ez most fiatal felnőttként sem változott, sosem fordultam szembe a szüleimmel. Most viszont eljutottam arra a pontra, hogy elég volt. Mindenki rám van szállva (főként anyám, és mivel mindenki az ő pártját fogja, ezért a család többi tagja is), akármit csinálok az nem jó. Hazajövök a munkából, ami legtöbbször 16órát jelent, és egyszerre jön a cseszegetés a nagy semmiért. Direkt plusz munkát csinál nekem itthonra (szétdobálja a dolgokat stb) csak hogy még pihenni se tudjak.

Undorító jelzőkkel illet, nem egyszer a fejemhez vágta hogy megbánta hogy a világra hozott és hogy én és a nővérem számára már senkik vagyunk.

Nagyjából két hét múlva költözöm össze a párommal, elég messze a jelenlegi lakóhelyemtől, és eldöntöttem, ahogy ezt a lépést megtettem, megszakítom a kapcsolatot a családommal. Mi a véleményetek erről? Ti mit tennétek a helyemben?