Nappalis egyetemisták, akik a szüleikkel élnek és a lakóhelyükön lévő vagy ahhoz közeli egyetem hallgatói (tehát otthonról jártok be az egyetemre): elvárják a szüleitek, hogy beszálljatok a rezsi- és élelmiszerkiadásokba?

Amíg egyetemista voltam, soha nem kértek pénzt tőlem a szüleim. A ruházkodásomat és a szórakozásomat, utazásokat a saját magam által keresett pénzből oldottam meg, Utána 1 évig voltam otthon, akkor minimális pénzt adtam haza (nem írok összeget, mert rég volt). Egyetemista gyermekeimtől sem kértem pénzt, illetve az egyetem elvégzése után, amíg itthon voltak, addig se, mert láttam, hogy megtanultak a pénzzel bánni, takarékoskodtak.

Nem, de a házimunkából rendesen kiveszem a részem, napi átlag 1-1,5 órában (nyilván hétvégén többet, azért jön ki az átlag ennyire).

Nem kellett hazaadnom semmit amikor tanultam de mikor dolgozni kezdtem akkor sem. A ruhákat, kozmetikai cikkeket, fodrászt magamnak fizettem telt rá az ösztöndíjamból. Nyáron 1 hónapot dolgoztam az is az én pénzem maradt. Mikor rendesen elkezdtem dolgozni akkor sem kellett hazaadnom soha. A cafetériámat vásároltam el hazára, de azt sem kérték. Jó fej szüleim vannak. Napi szinten a házi munkába sem kellett beszállnom, 1-1 takarítás, néha mosás, de nem volt napi robot. Hagyták a fiatal gondtalan életet élni.

Nálunk ez úgy volt,hogy mikor oda jutottam,hogy jelentkezhettek volna egyetemre,anyám kozolte,hogy nem fog még egyetem mellett is eltartani,így inkább okjs szakmát tanultam 2 évig,utána elmentem dolgozni. Közmunkásként kezdtem 10 hónapig,a kb 50ezer fizumbol 20at elkért. Utána sikerült elhelyezkedés a szakmámban, akkor ez felment 40re. Hozzáteszem,nem éltünk szarul, jól kerestek a szüleim,nem voltunk gazdagok,de ami kellett megvolt. Amikor dolgoztam,akkor beadtam a 40et plusz mindent magamnak vettem,sokszor még a kaját is. Amikor öcséim lettek olyan korúak,akkor nekik fizette a kolit is,mindent. Most az idősebbik öcsém már lediplomazott, dolgozik,otthon lakik. Egy fillért nem kell haza adnia. A kisebbik meg egyetemista,ő is kapja a pénzt anyuektol. Lehet még tudtam volna csinálni,hogy elmegyek koliba és mellette dolgozók és úgy csinálom az egyetemet,de nem voltam annyira magabiztos,hogy ezt be merjem vállalni. Most 30eves fejjel gondolkozol azon,lehet levelezőn meg kéne csinálni egy képzést,de nemrég vettünk a férjemmel egy házat és sok rajta a csinálni való,sokat dolgozunk,hogy tudjunk vele haladni,így félek hogy időm nem lesz a tanulásra.