Apák! Miért nem foglalkoztok a saját gyereketekkel?

Én a kérdező állítását megcáfolom. Mivel még nincs saját gyerekem az apámból indulok ki. Sokat dolgozik, de törődik a velünk. Mindig együtt vacsorázik a család, hétvégén focizunk. Elmondom neki a problémáimat és meghallgat, tanácsot ad. Nem minden apa rossz. Csak sajnos nem mindenki olyan szerencsés, hogy törődjön vele az apja :(

Mert nincs belőlem haszna, és amúgy is valahol "félresiklottam". Idéztem tőle.

Én is idézem apámat: Anyádnak kellettél, nem nekem.

Ez jó kérdés, én is szeretném tudni a választ. Az exférjem sem foglalkozott a gyerekeinkkel, csak a külvilág felé mutatta, hogy mennyire imádja őket, otthon meg csak a számítógép és a telefon volt fontos a számára. Amikor váltunk, akkor elkezdett foglalkozni velük. Ez tartott egy-két hónapig, én meg örültem hogy végre normális apjuk lesz a gyerekeinknek. Aztán elmúlt nála ez a fellángolás, azóta megint lesz.rja a gyerekeit... A miértekre nem tudom a választ, pedig a gyerekeknek nagyon hiányzik/hiányzott (a nagyobbik - 14éves - már elengedte a témát.)

Mióta beteg vagyok, azóta nagyon sokat törődik velem. Mindennap beszélünk, ha szükségem van valamire rögtön ugrik és beszerzi. Pedig külön élünk, felnőtt vagyok, neki van másik családja.

Szerintem mert velük is így bánt nagyjából az apjuk, kevés ember tud változatni az örökölt mintáin.

Általánosítsunk mert az jó.

14-es vagyok. Sajnos ebben lehet valami, amit a 17-es ír, mert nálunk is az exférjem apja lesz.rta a gyerekeit. Épp ezért hangoztatta az exférjem mindenki előtt és nekem is, hogy ő sosem lesz ilyen apa, aztán mégis ilyen lett.