Most kitagadott az Apám?
Az alaphelyzet, hogy a szüleim szétmentek 5 éves koromban, mert Anya megcsalta Apát. Apa sose mondott le rólam évekig harcolt értem, mindent meg tett, hogy ő nyerje a gyermek elhelyezési pert. Nem így lett.
A lényeg, hogy azóta már tudom-amit akkor nekem nem mutatott ki- rettentően összeroppant a miatt amit Anya tett és hogy elvesztett engem, de idővel lett új barátnője és született egy húgom, aki most 17 éves és kapott egy autót a héten...Én meg rákérdeztem Apánál, hogy ez mégis akkor most hogyan van? Erre azt mondta, hogy gyere üljünk le beszélgetni.
-Érett felnőtt nő vagy. Emlékezz vissza arra, hogy 3 éves korodtól én gondoskodtam rólad. Én vittelek oviba, én mentem érted, utána mentünk játszótérre, majd csináltam neked vacsorát. Anyád hol volt, eközben? De ezt más rengetegszer átbeszéltük. Miután szétmentünk vele mindent megtettem, hogy velem legyél, emlékezz vissza, hogy állandóan hívtalak telefonon, hogy beszélhessünk, hogy tudjam mi van veled. Minden láthatást úgy vártam, hogy számoltam a perceket. Az összes pénzem elment ügyvédekre, hogy én nevelhesselek. Tudom, hogy minden erejével ellem nevelt erről te nem tehetsz. Én mégis több mint egy évtizedig könyörögtem neked, hogy költözz hozzám, válaszd az igazi családodat. 12-14 éves korodban már meghozhattad volna ezt a döntést, te mégis maradtál anyádnál, pedig addigra már fel kellett hogy fogd, hogy elárulta a családunkat, egy jellemtelen ember. Téged és engem árult el. Én téged szeretlek a világon a legjobban. Te vagy az első szülöttem.
És nézd meg mire vitted. Nemet mondtál arra, hogy edzésre járj velem, Nemet mondtál arra, hogy megtanulj hangszeren játszani, nemet mondtál a magántanárokra, az érettségid is éppen hogy csak sikerült. Nem azt mondom, hogy olyan lúzer lettél mint az anyád, de a benned rejlő lehetőségeidet nem aknáztad ki és az iránymutatásom sem érdekelt igazából sose. De a lényeg, hogy nem engem választottál még akkor sem amikor már választhattál, nem maradtál lojális hozzám, a családodhoz és e miatt megszakad a szívem a mai napig. A húgod viszont minden pillanatában velem volt munkán kívül mióta él...ő én vagyok. Az én gondolataim, az én értékrendszerem és lojalitásom ölt testet benne.
Ezért kapott most egy autót és ezért kapja majd meg az egyik lakást is, ha úgy döntene, hogy el szeretne költözni.
És ezért övé lesz mindenem amim van, miután én már nem leszek. A lakások, a cég, minden.
Én meg csak annyit tudtam kinyögni, hogy bocsáss meg Apa...
Ő pedig megölelt és azt mondta, hogy soha nem késő helyesen dönteni, de az amit elmondott változni nem fog. Én meg csak bőgök két napja, mert úgy érzem, hogy cserben hagytam őt.
Kérdező, az érzelmileg éretlen szüleid játszmájának az áldozata vagy.
Dolgozd ezt fel - ha nem megy egyedül, kérj terápiás segítséget -, és lépj tovább. Előtted van még egy hosszú felnőtt élet, sok-sok örömmel és szépséggel.
Ha ez az egész másra nem is volt jó, de tanulságnak mindenképpen.
Te ne tedd ezt a gyermekeiddel.
Sok sikert! :)
Az autót a gyerek anyja is fizette, nem csak az apád.
" nem maradtál lojális hozzám, a családodhoz "
Ilyent nem mond egy apa. Ha írói vénád vannak, akkor próbálj meg hiteles lenni, mert ez nagyon nem az. AZt már csak megjegyzem, hogy az anyja ugyanúgy a családja.
Abszolút megértem apádat a hozzáfűzött kommentjeid alapján. Egész életedben mindent tálcán kínált neked, te meg (anyád hatására, de akkor is) mindent visszautasítottál. Ha annyira bántott volna, hogy nem lehetsz apáddal többet, szerintem egy szavadba került volna, és már ment is volna a papírokat beadni, hogy bírálják felül a láthatást, aminek a tárgyalásán elmondhattad volna, hogy ezt te is szeretnéd, és jól érzed magad vele. A határozat ellen anyád sem tudott volna tenni semmit.
Elhiszem, hogy nagyon rossz volt, hogy anyád mindenben manipulált, ami apáddal kapcsolatos volt, de a végső szót mindig te mondtad ki. Főleg, ha ezekről a negatív megjegyzésekről apádnak sosem mondtál semmit, akkor miért csodálkozol? Ő csak annyit láthatott, hogy a szívét-lelkét kiteszi érted, te meg rendre elutasítod. Aztán, mikor pénz meg kocsi meg ház kéne, hirtelen megjelensz? Én sem adnék semmit a helyében, ne haragudj. Ha egész életedben mindent, amit adni akartam, elutasítottál, akkor a pénzem se kelljen. Azt a szintet, amit eddig megkaptál, kapod ezután is, de többet kérni nincs jogod, a szó nem törvényi értelmében persze.
Egy napig gondolkodtam a válaszom előtt. És kegyetlen szituban vagy, mert ellenneveltek téged, plusz Anyukád valószínűleg legalizáltatta veled a család elárulását, természetesnek feltüntetve azt. Vagyis te úgy nőttél fel, hogy nem szélsőséges bűn a megcsalás, vagy egy szülő lecserélése, miközben sosem mondott le rólad az Apád, erőszakkal tette ezt veled Anyád. Vagyis alap erkölcsbéli nevelési hibában nőttél fel.
Így Apukáddal kell egyetértenem. A család felé mutatott feltétel nélküli lojalitás mindent felül kell írjon. E kitételnek a leírtak alapján a húgod megfelelt, te pedig nem.
Ezért amit mondott, az alapján vele kell egyetértenem, mert hasonló szituban én is ezt a döntést hoznám. Nekem is van kislányom és belegondolni is pokol, hogy olyasmin kelljen átmennem, mint Apádnak, hogy imádja a gyerekét, erre a felesége elárulja, sőt ez nem elég elkezdi ellene nevelni az imádott gyermekét, de ő kitart éveken-évtizeden keresztül, mindezt eredmény nélkül...azt kell írjam ez emberfeletti. Viszont mindennek van határa. És a kérdésedre is válaszolva, nem tagadott ki téged, de örökségről meg ilyenekről ne is álmodj.
#44, nem, nem és nem.
Ez az apa a lányát bünteti azért, mert a lány nem őt, hanem az anyját választotta. És mert a feleség anno őt megcsalta. Azt várta volna el a lányától, hogy forduljon az anyja ellen, és köpködje ő is azt, hogy "te mocskos sz*jha".
Természetesen az anya sem érdemel dicséretet a játszmái miatt.
45.
Logikus amit írsz, de én meg férfiként válaszoltam. Semmilyen szinten nem tolerálható, vagy megbocsájtható a család elárulása, mint amilyen a megcsalás.
Plusz itt az anyuka az írás alapján keményen ellennevelte a kérdező lányt az Apja ellen, aki csak nézett ki a fejéből, hogy a fa sz történik itt? És ennek ellenére mégis kitartott. És igen, én is azt várnám el a gyerekemtől, hogy essen le neki, hogy egy becstelen ember választott. Ha pedig ez nem esik le neki még 10en 20 évesen sem, akkor nem méltó arra, hogy teljes jogú családtag legyen.
46. Annyiban módosítanám, hogy ez az egész egyedül Anyám egyoldalú döntése volt, nem pedig kettejük döntése. Rendőrség bevonása pedig rendszeresen történt még kiskoromban. Jött értem Apa, Anya kinyomta neki a telefont, meg nem nyitott ajtót, Apa hívta a rendőrséget, akik kopogtattak és akkor így tudott elhozni. Pár hónap után már névről ismertem a rendőröket.
45...Neked meg igazad van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!