Most kitagadott az Apám?
Az alaphelyzet, hogy a szüleim szétmentek 5 éves koromban, mert Anya megcsalta Apát. Apa sose mondott le rólam évekig harcolt értem, mindent meg tett, hogy ő nyerje a gyermek elhelyezési pert. Nem így lett.
A lényeg, hogy azóta már tudom-amit akkor nekem nem mutatott ki- rettentően összeroppant a miatt amit Anya tett és hogy elvesztett engem, de idővel lett új barátnője és született egy húgom, aki most 17 éves és kapott egy autót a héten...Én meg rákérdeztem Apánál, hogy ez mégis akkor most hogyan van? Erre azt mondta, hogy gyere üljünk le beszélgetni.
-Érett felnőtt nő vagy. Emlékezz vissza arra, hogy 3 éves korodtól én gondoskodtam rólad. Én vittelek oviba, én mentem érted, utána mentünk játszótérre, majd csináltam neked vacsorát. Anyád hol volt, eközben? De ezt más rengetegszer átbeszéltük. Miután szétmentünk vele mindent megtettem, hogy velem legyél, emlékezz vissza, hogy állandóan hívtalak telefonon, hogy beszélhessünk, hogy tudjam mi van veled. Minden láthatást úgy vártam, hogy számoltam a perceket. Az összes pénzem elment ügyvédekre, hogy én nevelhesselek. Tudom, hogy minden erejével ellem nevelt erről te nem tehetsz. Én mégis több mint egy évtizedig könyörögtem neked, hogy költözz hozzám, válaszd az igazi családodat. 12-14 éves korodban már meghozhattad volna ezt a döntést, te mégis maradtál anyádnál, pedig addigra már fel kellett hogy fogd, hogy elárulta a családunkat, egy jellemtelen ember. Téged és engem árult el. Én téged szeretlek a világon a legjobban. Te vagy az első szülöttem.
És nézd meg mire vitted. Nemet mondtál arra, hogy edzésre járj velem, Nemet mondtál arra, hogy megtanulj hangszeren játszani, nemet mondtál a magántanárokra, az érettségid is éppen hogy csak sikerült. Nem azt mondom, hogy olyan lúzer lettél mint az anyád, de a benned rejlő lehetőségeidet nem aknáztad ki és az iránymutatásom sem érdekelt igazából sose. De a lényeg, hogy nem engem választottál még akkor sem amikor már választhattál, nem maradtál lojális hozzám, a családodhoz és e miatt megszakad a szívem a mai napig. A húgod viszont minden pillanatában velem volt munkán kívül mióta él...ő én vagyok. Az én gondolataim, az én értékrendszerem és lojalitásom ölt testet benne.
Ezért kapott most egy autót és ezért kapja majd meg az egyik lakást is, ha úgy döntene, hogy el szeretne költözni.
És ezért övé lesz mindenem amim van, miután én már nem leszek. A lakások, a cég, minden.
Én meg csak annyit tudtam kinyögni, hogy bocsáss meg Apa...
Ő pedig megölelt és azt mondta, hogy soha nem késő helyesen dönteni, de az amit elmondott változni nem fog. Én meg csak bőgök két napja, mert úgy érzem, hogy cserben hagytam őt.
Emberileg természetes, hogy jobban kedveljük azt, aki hozzánk lojálisabb, kedvesebb, stb. Ugyanakkor egy jó szülőnek sem anyagilag, sem szavakban nem szabadnak érzékeltetnie, hogy különbséget tesz a gyermekei között. Ha szívünkre tesszük a kezünket, szinte minden szülőnek megvan a kedvence, de ezt azért igyekezni kellene elrejteni, amennyire csak lehet. Egy gyereket nem szabadna hibáztatni azért, mert valamelyik szülőjét választotta. Nem tudom, hogy igaz történet-e, de itt az apa valóban nárcisztikusnak tűnik.
Szerintem tiszteld őt alap szinten, mert ez személyiségi zavar nála valószínű... de ne hagyd magad manipulálni, ne kezdj el túlságosan nyalizni, ne hajts a pénzére. Az szánalmas lenne, és valószínűleg célt sem érnél vele... Egy jó apa, nem mond ilyeneket szerintem... Gondoljunk csak a tékozló fiú történetére...
23.
Amit írsz szóba került közöttünk többször az évek alatt. Erre azt mondta, ahogy visszaemlékszik benne 8 évesen alakult ki egyértelműen a jó és a rossz közötti különbség megítélése. És tőlem is ezt várta volna el.
Viszont én úgy nőttem fel, hogy végig azt hallgattam, hogy-Az apád egy szemétláda!-Az apád már nem az apád, mert most már az új férjem az apád, ezért szólítsd apának!-amit én nem tettem meg sose, mert csak egy Apám van.
Ahogy arra is emlékszem, hogy amikor Apánál voltam láthatásos hétvégéken óriási hisztiket csaptam amiért visszavitt, mert maradni akartam. Ennek a csúcsa az volt, amikor egy visszavitel előtt megszöktem Apától, hogy ne tudjon visszavinni anyához, mire anya a rendőröket hívta ki Apára, pedig csak a ház előtt a parkban bújtam el.
Nehéz döntés, magamat elképzelnem ebben a történetben és én is anyámmal maradtam volna. De választani az maga a pokol két szülő között.
14 évesen ember, azt se tudja mit akar akkor az ember, nem hogy költözzön... Feladja a megszokott biztonsági zónáját a megszokott helyét és barátait.
Ne akard azt az autót se a céget. Apád haragszik rád, úgy gondolja cserben hagytad... de elég önfejű és empátia is csekély benne.
Járd a saját utat, tanulj és ne az irigység vezényeljen.
Én saját magam vettem meg az első autómat saját pénzemből.
27.
Itt alap tévedésed van.
Boldogan éltünk rendkívül jó körülmények között és Anyám szakított ki ebből engem, nem pedig Apa akart. Ezért nőttem fel egy csöves panel albérletben a 8 kerben, a Dunakeszi többszintes zöldövezeti kertes ház helyett.
És így belegondolva, hogy ennyire írjátok ezt a manipulálós dolgot.
Egy dolog nagyon belém rögzült. Amikor kiskoromban hisztiztem és azt mondtam anyának, hogy akkor apához költözök mert ő szeret...
Erre anya-rendben, akkor takarodj!- és elkezdte kidobálni a cuccaimat a szekrényből-menj az apádhoz most rögtön!-mindezt 6-7 évesen és havi szinten.
És mai fejjel már látom, hogy ez volt durva manipuláció, nem pedig Apa szembesítése.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!