Most kitagadott az Apám?

Az alaphelyzet, hogy a szüleim szétmentek 5 éves koromban, mert Anya megcsalta Apát. Apa sose mondott le rólam évekig harcolt értem, mindent meg tett, hogy ő nyerje a gyermek elhelyezési pert. Nem így lett.

A lényeg, hogy azóta már tudom-amit akkor nekem nem mutatott ki- rettentően összeroppant a miatt amit Anya tett és hogy elvesztett engem, de idővel lett új barátnője és született egy húgom, aki most 17 éves és kapott egy autót a héten...Én meg rákérdeztem Apánál, hogy ez mégis akkor most hogyan van? Erre azt mondta, hogy gyere üljünk le beszélgetni.

-Érett felnőtt nő vagy. Emlékezz vissza arra, hogy 3 éves korodtól én gondoskodtam rólad. Én vittelek oviba, én mentem érted, utána mentünk játszótérre, majd csináltam neked vacsorát. Anyád hol volt, eközben? De ezt más rengetegszer átbeszéltük. Miután szétmentünk vele mindent megtettem, hogy velem legyél, emlékezz vissza, hogy állandóan hívtalak telefonon, hogy beszélhessünk, hogy tudjam mi van veled. Minden láthatást úgy vártam, hogy számoltam a perceket. Az összes pénzem elment ügyvédekre, hogy én nevelhesselek. Tudom, hogy minden erejével ellem nevelt erről te nem tehetsz. Én mégis több mint egy évtizedig könyörögtem neked, hogy költözz hozzám, válaszd az igazi családodat. 12-14 éves korodban már meghozhattad volna ezt a döntést, te mégis maradtál anyádnál, pedig addigra már fel kellett hogy fogd, hogy elárulta a családunkat, egy jellemtelen ember. Téged és engem árult el. Én téged szeretlek a világon a legjobban. Te vagy az első szülöttem.

És nézd meg mire vitted. Nemet mondtál arra, hogy edzésre járj velem, Nemet mondtál arra, hogy megtanulj hangszeren játszani, nemet mondtál a magántanárokra, az érettségid is éppen hogy csak sikerült. Nem azt mondom, hogy olyan lúzer lettél mint az anyád, de a benned rejlő lehetőségeidet nem aknáztad ki és az iránymutatásom sem érdekelt igazából sose. De a lényeg, hogy nem engem választottál még akkor sem amikor már választhattál, nem maradtál lojális hozzám, a családodhoz és e miatt megszakad a szívem a mai napig. A húgod viszont minden pillanatában velem volt munkán kívül mióta él...ő én vagyok. Az én gondolataim, az én értékrendszerem és lojalitásom ölt testet benne.

Ezért kapott most egy autót és ezért kapja majd meg az egyik lakást is, ha úgy döntene, hogy el szeretne költözni.

És ezért övé lesz mindenem amim van, miután én már nem leszek. A lakások, a cég, minden.

Én meg csak annyit tudtam kinyögni, hogy bocsáss meg Apa...

Ő pedig megölelt és azt mondta, hogy soha nem késő helyesen dönteni, de az amit elmondott változni nem fog. Én meg csak bőgök két napja, mert úgy érzem, hogy cserben hagytam őt.