Mikor jött az érzés, hogy gyereket szeretnél felnevelni?

Én sokáig egyáltalán nem akartam. Nem is tudtam mit kell kezdeni a gyerekekkel. Jó, cuki cuki, de inkább bosszantóak voltak.

Aztán 23 voltam amikor a nővérem első csemetéje megszületett. A nővéremmel is szoros a kapcsoltunk, szerintem ez is közre játszott abban, hogy a picit is közel éreztem magamhoz. Évről évre a türelem is csiszolódott, megtanultam a nyelvükön, azóta lett még két pici. Sokat boltja náluk segíteni, hát nehezen bírtam.. Most hét éves a nagy, kb két éve éreztem azt egy kis bizonytalansággal, hogy szeretnék én is. Most érzem azt, hogy tényleg vágyom rá, és amennyire lehet, felkészültnek is.

Mellette szól, olyan párt kaptam ajándékba az élettől, hogy vele be is merném abszolúte vállalni.

Szóval 29 éves koromban teljesedett ki ez az érzés.

Mi úgy jöttünk össze férjemmel, hogy egyikünk sem akar gyereket. Ő pár éve rákezdett, hogy de kell gyerek (nem így na).

Bennem anyai ösztön nincsen és benne sincsen apai, általában ismerősöknél, rokonoknál mindig én bájolgok (megfeszül az arcom szinte mivel semmit nem érzek, nem érzem cukinak, aranyosnak őket) a babákkal, gyerekekkel, miközben ő kihúzza magát ez alól :/

Igazából nem értem, kicsit azt érzem környezete, rokonság, haverok nyomására akar ennyire. Állataink vannak és velük foglalkozik sokat, de azért egy gyerek más ugye.

Mostanra bennem is kialakult egy "mi van ha később megbánom, hogy nem lett gyerek" érzés, de közben menekülnék is az egész elől és rettegek tőle.

Én eleve undorodom a csecsemőktől, kisbabáktól, zsigerileg, szóval nem tudom mi lesz.

A másik, hogy borzalmasan szorongós vagyok és nem tudom hogyan kezelném azt, ha bántják a gyerekem, vagy bármi baja történik.

Tehát most vagyok ezen a fordulóponton, lehet már nyár végére nem leszünk együtt emiatt.

Nálad nem tudom mi lesz, férjemnél kb 35 évesen jött elő ez a gyereketszeretnék dolog.

52 éves vagyok. 23 évesen éreztem, hogy szeretnék gyereket, de nem jött össze. 5 évig jártam orvoshoz, mire sikerült az első. Akkor már nagyon vágytam rá, sokat kinlódtam érte. Aztán 5 év alatt 4 gyerekem lett.

Ez a gyerek dolog olyan, mint az úszás. Mintha bedobnának egy feneketlen tengerbe és nagyon messze van a túlpart. Vagyis 18-20 évig úsznod kell, nem hagyhatod abba, mert elsüllyedsz.És tempóznod kell, nem hagyhatod abba, nem mondhatod, hogy elég,kiszállok, vagy hogy csak egy kis levegőt

vennék, álljunk meg! Szerintem ezért fontos, hogy nagyon akard őket, mert ezt másképp nem lehet jól végigcsinálni. DE ha jól neveled őket, nem fognak rossz társaságba keveredni, nem fog ellenszenves nézeteket vallani, hanem megmarad egy életre a remek kapcsolat és szeretet közöttetek. Alapíthatsz egy összetartó családot, egy klánt, ahol minden tag számíthat a másikra bármiben.

Én kifogtam egy nárcisztikus szülőt, aki mindig ügyelt rá, hogy kiskorunktól kezdve utáljuk egymást a tesómmal. Nagyon sokára , felnőttként jöttem rá a játszmázására és addig azt hittem, hogy a testvéri kapcsolat szerencse kérdése. Ezért mindig tartottam tőle, hogy a gyerekeim esetleg nem fogják szeretni egymást. De esküszöm, ez is a nevelésen múlhat, mert már felnőttek és nagyon szeretik egymást.

Szóval szerintem annak érdemes vállalni gyereket , aki tényleg nagyon végyik rá és akinek van valami elképzelése, hogy hogyan is akarja nevelni őket és elég kitartása, hogy végig is csinálja.

32 vagyok, továbbra is azt érzem, hogy NEM akarok gyereket felnevelni.

Nem utálom őket, de sajátra nincs szükségem.

30 múltam, soha egyetlen pillanatig nem volt olyan érzésem, hogy gyereket akarnék, sőt.. Kis korom óta tudom, hogy nem akarok soha.

Mindenki mondogatta, hogy majd meggondolom magam, így-úgy, majd ha eljön a nagy ő. Nos eljött és egyáltalán nem változott a dolog. Természetesen ő sem akart (akar), mert ezt már a kapcsolat elején tisztáztam vele. Akkor jött az a sláger, hogyha majd meghazasodsz. Ez is pipa és nem, továbbra sem vágyik rá egyetlen egy porcikánk sem, szóval az véletlenül sem igaz, hogy ha lesz egy feleséged/férjed, akit mindennel jobban szeretsz, akkor majd jön a “gyereket akarok” érzés. Nem. Meglehetősen sok ismerősünknél, barátunknál megvan a feltétel nélküli szeretet a másik iránt, de gyereket egyikük sem akar.

Miért kellene hogy jöjjön egyáltalán?

Nem kötelező. Nekem sem jött, nem is várom, hogy jöjjön, jobb nekem így