Mikor jött az érzés, hogy gyereket szeretnél felnevelni?

Lehet, hogy népszerűtlen leszek, de még most sincs meg ez az érzés, pedig már van kettő...

Ettől függetlenül szeretem őket, és megadom nekik, amire szükségük van.

Én úgy voltam vele, hogy ha nem vágunk bele, akkor lehet, hogy megbánnám utólag. De ezt persze nem lehet így tudni.

Van akinél soha nem jön el, de ez önmagában nem gond. Az a gond mikor valaki annak ellenére vállal hogy nincs rá saját belső késztetése, csak külső nyomás hatására, "mert a gyerek az kell és kész".

Nálam még nem jött ez az érzés. Vagyis 16 évesen nagyon odavoltam a gyerekekért és sokszor álmodoztam róla hogy anya vagyok, de az még csak egy éretlen szintű vágy volt. Aztán felnőttem, megkomolyodtam, és felfogtam azt is hogy milyen hatalmas felelősség, azóta nem érzem hogy kéne saját. Nem érzem magam elégnek hozzá.

33N

Ugyanígy vagyok, mint 2es válaszoló. Lehet, hogy fog változni, de ha nem, akkor mi van?

Gyermekvédelemben dolgozom, gusztustalan szülők vannak, miközben ismerek igazán inspiráló, a társadalom javát szolgáló gyerekteleneket.

Egy gyerektől senki nem lesz se szebb, se jobb, se okosabb, csak szeretnek úgy tenni mintha.

Ha meg változik, van/lesz társad hozzá, akkor majd vállalsz. Ezen nem szabad stresszelni.

Nekem se jött ilyen, de nem is várom, hogy jöjjön. Nem szeretnék saját gyereket, pedig egyébként szeretem őket. Na de pl. egy saját gyerek egy idő után nagy lesz, kamasz, aztán felnőtt, azokat már nem bírom annyira.:)

Meg kicsiként folyton hozni-vinni őket, meg szülői értekezletek, meg főzni rájuk, meg mindenféle hisztijeiket higgadtan kezelni, na ezeket én nem tudom vállalni. Van, akinek ez nem való, be kell látni.

30/N

Pár nap múlva 35 leszek, nő vagyok. Soha, egyetlen percre se éreztem a vágyat, hogy gyerekem legyen. A környezetem persze tolta, hogy "majd megváltozik ez, betöltöd a 30-at és egyenesen akarni fogod!". Betöltöttem, nem volt változás. Aztán jött, hogy "nem baj, 32-re biztosan nagyon akarod majd!" Nem akartam. Most az van, hogy "Nyugi, simán szülnek a nők 38 évesen is!!". Konkrétan tegnap is győzködött 3 kollégám, hogy szüljek nyugodtan annak ellenére, hogy nem akarom egy kicsit se, mert "ha anya leszel, majd megváltozik ez! A sajátodat nagyon fogod szeretni, bármit csinál!! Tök más az, ha a tiéd bőg, az nem idegesít majd annyira!". Ühüm.

Csak annyit értek el ezek, hogy évekig selejtesnek éreztem magam, mert én nem érzem azt, amit a többség igen. Ma már rájöttem, hogy ez hülyeség. Nem attól leszek értékes, hasznos ember, hogy gyereket szülök.

Egy hete a barátnőm másfél éves kicsivel sírva vallotta be nekem, hogy arról fantáziál néha, hogy kidobja a gyereket az ablakon és utánaugrik, mert annyira nem bírja elviselni (nyilván nem fogja megtenni, csak szegénykém ennyire kivan). 4 hónap múlva jön a kistesó.

Kérdező, van már hozzá partnered? VAgy szingliként próbálsz ezen _elméletileg_ gondolkodni...???

Ha lesz egy feleséged, akivel feltétel nélkül szeretitek egymást, el fog jönni a vágy - és nem lesz probléma, hogy hú-de-hatalmas felelősség. Vagyis nem az lesz a legelső helyen. Mert nyilván felelősség, de a kettőtök együttes ereje több, mint két külön-külön ember egyedüli felelőssége.