Mit gondoltok az ilyesfajta bosszúról, ti is megtennétek?

A Dédim szegény falusi családban született, cselédként dolgozott, akkoriban még volt ilyen. Ha valamire pénzt kellett gyűjteni, akkor éhezniük kellett. A Nagyim mesélte hogy a Dédim mindig kente a nagy karéj zsíroskenyereket a Dédpapámnak, hogy legyen mit munkába vinni, de a Nagyimnak sosem csomagolt uzsonnát az iskolába, ő éhen ment, éhen jött. Azt mondta, hulla éhesen, gyengén mászott haza az iskolából, és egyből ment a kamrába valami kaja után nézni.

Én arra emlékszem Dédiből, hogy napjában kétszer kiment a piacra, másodjára azért hogy nekem legyen friss kifli a párizsihoz, amit katonára felvágott, és "kakós" csiga. Állandóan etetett, iskola után ő vigyázott rám, és kövér kislány lettem, addig nem kelhettem fel az asztaltól amíg mindent meg nem ettem. Utáltam ezt, nem bírtam ennyit enni, emlékszem a tejbegrízt odatapasztottam a tányér aljára, hogy azt higgye megettem, aztán szaladtam játszani az udvarra. Gyere ögyél, ödd ezt meg, az utolsó falatot ödd már meg, megmondalak Apádnak ha nem öszöd meg! Mindig ez ment. Ahogy egyre öregebb lett, a Nagyimnak egyre többet kellett gondoskodnia róla. A Nagyim minden egyes nap felhívta, látogatta amikor csak tudta, vitt neki ételt, de a Dédimnek nem volt már étvágya, állandó szava járása volt hogy "Vigyítek innen ezt az étölt, nem köll énnekem, adjátok oda a gyereköknek"! Amikor már mi kevesek voltunk a gondoskodáshoz, és a Dédimnek állandó felügyelet és orvosi ellátás kellet, a Nagyim rengeteg pénzeket kifizetett hogy a Dédi jó helyre kerüljön. A Nagyim akkor is minden egyes nap meglátogatta, és mi is sokszor mentünk, vittünk neki gyümölcsöt, mindent, de nem evett, mindig azt mondta, nem köll énnekem, vidd el a gyereköknek, ha meghalok csak kaparjatok el valahol, elegöt éltem én már, ne fogalkozzatok énvelem, csináljátok csak a dolgotokat, mindig ilyeneket mondott már a vége felé. Én imádtam őt egyébként, Anyám, Nagyim is a mai napig pillanat alatt sírunk ha szóbajön, annyira szerettük.

Büdös életben nem néznék feléjük.

Én egyszer láttam ilyet, a szomszédunkban. A fickó egy olyan nővel jött össze akinek már volt egy gyereke, egyik nap a kertben szalonnát sütöttek és a gyerek biztosan odaült vagy nem tudom de a pasas elkezdett vergődni, hogy a gyerek takarodjon el onnan, majd eszik ha ők jóllaktak. Csak lestem. Utána el is húztak külföldre és a gyereket ott hagyták a nagymamával.

Nagymamám családjában (most 87 éves) az volt a szokás, hogy először az apa kapott és a férfiak, utána egy másik asztalnál a nők, lányok. Nem maradékot, de először a férfiak szedtek, szóval képzelhetitek... Míg papám élt, és ott ebédelt a család, akkor is papa szedett először, a legjobb, legfinomabb dolgokat, majd szedtek a gyerekek végül a szülők. De mamám szerint is rossz szokás volt. Ő református, papám katólikus családban nevelkedett, lehet ez is hozzátadott. (Hajdú megye). Másik nagyszüleimnél nem volt iylesmi, legalábbis nem mesélték, már sajnos nem élnek. De ott is papám szedett először, mamám utoljára.

Egyébként én nem bosszulnám meg, valószínűleg ők is így nevelkedtek. A bosszúval csak te is belekerülsz az ördögi körbe és lesüllyedsz.