Megtennétek, hogy elolvassátok és adtok valami tanácsot?

kicsit színpadias dolognak tartom emiatt blogot nyitni és ott is így keseregni.

ha a szüleid nem fogadjàk el a párodat, és emiatt kitagadnak, az az ő szégyenük. azt kell hogy mondjam, hogy én se rajongok a romàkért, és nem lennék boldog, hogyha a gyerekem járna egy romàval. de mivel felnőtt vagy, és láthatóan jól megvagytok egy ideje, hát nem szólnék semmit. szerintem fontosabbnak kéne lenni a gyerekunkkel a kapcsolat, mint a saját büszkeségünk.

a kérdésed azt a részét nem is értem, hogy miért gondolkozol az öngyilkosságon? amikor elvileg boldog vagy, hogy jut eszedbe egyáltalán ilyen?

és igazából a leírásból nem is az jött le, hogy a szüleid milyen szemetek. ha ki akartak volna tagadni a párod miatt, már rég megtették volna. szerintem

Lassan 25 éves vagy, ha neked jó a párod akkor miért azon agyalsz, hogy fel a család s le a család? Meg kell hagyni az azért durva, hogy leütötte édesapádat, nem lehetett volna mondjuk fogni téged meg anyukád és elmenni onnan majd miután lenyugodott beszélgetni? Nem is tudom elképzelni, hogy min lehet úgy felidegesedni, hogy megtámadd egy családtagod.

Szerintem kicsit túlzottan szenvedsz ez az egész menet miatt. Az, hogy magaddal hordozod tizenéveken át a sérelmeidet, azzal magadnak csinálsz rosszat, ami megtörtént azon nem változtathatsz, el kell fogadni s továbblépni.

Nem értem, hogy miért akkora nehézség továbblépni, s főleg, hogy miért jár az eszed öngyilkosságon, ha ilyen rossz gyerekkorod volt, ami rossz attól az ember menekül, nem visszavágyik meg sajnálja ha többé nem lesz. Nem?

egy 12 evesnek ne legyen mar meg parja :)

maradj a mesenel es a blogodnal irj hello kittirol:)

Egyálralán nem tartom színpadiasnak! Jó, hogy kiírod magadból, jó olyan emberrel beszélni erről, aki hasonló helyzetben van, mint te. Az írásod alapján a párodat jobb embernek tartom, mint apádat, akármilyen cigány is. Szerintem ha tényleg nem balhés roma, nem ver téged, nem lop, nincsenek rendőrségi dolgai, akkor nincs gond. +Ha nem is korom fekete, az még külön jó pont :D

Szerintem, ha lesz gyereked, kicsit jobb lesz, mert addig se foglalkozol a szüleiddel. +Tudni fogod, hogy te hogy NE bánj a gyerekeddel soha!

"Az eljegyzés pillanatában ki leszek tagadva" : DDD

Jane Austen sírva irigyelné tőled ezt a mondatot... habár nem kizárt, hogy épp az ő egyik regényéből másoltad. És a burkolt fenyegetés "Anya, én nem felejtek" közelgő drámát sejtet, zseniális. Komolyan venni nem tudlak, de írnod kellene mindenképpen.

Nem kell lepontozni, mert a 4es nem tud olvasni...

Vagy ha te pontoztál le 4es, akkor nem kell azért mert nem tudsz olvasni :D

Ójaj, sajnállak!

Szerintem most már itt az ideje magadra is koncentrálni, vedd a kezedbe a Bibliát és olvasgasd, nekem is számtalanszor segített már a hit.

Először is én a helyedbe hozzámennék ahhoz, akit szeretek, gyerekeket szülnék neki stb..

..és az, hogy erről mit gondol a családod, azzal Te ne foglalkozz. Költözzetek el egy másik városba akár, és csak alkalmakként beszéljetek a szülőkkel.

Tudom, hogy ez nem könnyű, de ha ennyi mindent kibírtál már az életbe, akkor ez is menni fog! Hajrá!!

Keress fel egy pszichológust aki segít feldolgozni a múltban történt dolgokat. A családod építsd le és alapíts a pároddal olyat amilyet szeretnél.

Szóval egy jó pszichológus kell neked.