Miért csapják be ezzel a szülők a gyerekeiket? Miért jó ez?
Számtalanszor hallottam olyan sztorit, hogy egy gyerek kapott valami olyan háziállatot, amit amúgy meg is lehetne enni. Pl nyúl, kiscsirke, vagy bármi, ami azért nem a nagyobb testű haszonállat kategória. Odaadják a kissebb, rendszerint 10 év alatti gyereknek, hogy tessék, kisállat, aztán bekamuznak valamit a gyereknek, hogy miért halt meg az állat, pedig amúgy csak le lett vágva. Aztán miután megeszi a gyerek is a saját kedvencét, akkor beközlik, hogy amúgy a kiskedcencét ette meg.
Félre értés ne essék, én is falusi gyerek vagyok, nekem is volt már mit tudom én, kedvenc kiscsirkém, kiskacsám, azok is le lettek egyszer vagvaz, csak nálunk úgy volt kezelve a helyzet, hogy a kedvenc csak akkor lett levágva, ha már láthatóan öreg volt, és nem is kamuztak róla, hogy hát megfojtotta egy beszökő vadállat, hanem nekem megmondták, hogy figyu, a tyúkod öreg volt, beteges, nem jó neki, mostmár tényleg le kéne vágni. És ez bennem nem maradt meg így rossz emlékként. De van egy csomó gyerek, akinek hazudnak az állaga haláláról, majd megetetik a gyerekkel a saját házikedvencét, és ott mondják meg neki.
Ez a hozzáállás mire jó? Miért van ez? Miért hazudnak a szülők ilyen formában?
válasza:
válasza:13-as!
Én is fogom a fejem.
Bekamuznak, beközlik, kissebb, kiskedcenc,félre értés, vagvaz, állaga, utálom, mikor valaki ilyen igénytelenül ír.
válasza:Én is hallottam ilyenről.
Vidéki lány vagyok, voltak nyulaink, kecskék, stb. táplálkozási célra is, viszont pl Samut eltemettük. Szelíd nyúl volt, imádtuk dögönyözni az unokahúgommal, és papa nem levágta, hanem miután elhunyt, ásott neki egy gödröt és eltemettük. :)
Emberség.
válasza:Nekem is voltak kedvenc kiscsibéim, csirkéim, volt szelíd tyúk, amit tudtam simogatni. Ugyanúgy benne voltak a baromfiudvar körforgásában, 1-2 éven belül le lettek vágva, mint a többi. Tudtam, hogy a tányérban végzik. Valahol zavart, valahol nem. Nem gyászoltam őket. Egyrészt megértettem, hogy a haszonállatokkal ez történik, ez a dolog rendje. Másrészt kicsi gyerek voltam, az egyes csibék, tyúkok iránti rajongásom az 1-2 év alatt erősen megfakult. Nem kötődtem hozzájuk úgy, mint egy cicához, idővel napokra, hetekre meg is feledkeztem a létezésükről.
Ugyanakkor a kedves pillanatok emléke miatt nem szívesen ettem volna az egykori kedvenc csirkémet úgy, hogy tudom, hogy épp belőle van a pörkölt. Ezért nem akartam tudni. Én nem kérdeztem, a szüleim, nagyszüleim nem mondták, csak pörkölt volt mint máskor, és nekem előbb-utóbb feltűnt, hogy az a bizonyos csirke már nincs. Így szinte egyáltalán nem vágott földhöz. Kicsit sajnáltam szegényt, ennyi.
Direkt közölni a gyerekkel, hogy épp a kedvenc állatkáját eszi, barbárság. Szerintem csak szándékos, bunkó szívatás. Mint mikor direkt megijesztik, megríkatják a gyereket valami hülyeséggel, aztán meg nevetve közlik, hogy "nem is igaz, ne bőgj már". Némelyik szülő állat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!