Utál az 5 éves kisgyermekem? Vagy csak megunt engem? a többi lent
sziasztok, nemtudom eldöteni hogy mit is érez a kislányom irántam (apukája) és az anyukája irànt.
Már kiskora óta elkényeztetjük, amire ràmutatott megvettük, amit kért megkapta, amikor jászani akart játszottunk, a napjainkat neki szenteljük. munkán kívűl csak róla szól a nap.
Ha leszidtam valamiért akkor rá pár percre bocsánatot kértem tőle, sose ütöttem meg, talán 1-2szer kezen csaptam, mindene megvan, ipad tablete, drága játékok, ha kell még egy táska a 10edik mellé aztis megkapja, ha az anyja leszidja odajön hozzám sírva akkor rászólok az anyjára hogy hagyja őt, szóval nagyon elvan kényeztetve, de ezt én így is akartam, én állami gondozás alatt voltam 3éves koromtól, szóval eldöntöttem hogy csak 1gyerek kell összesen, de annak megadok mindent és sose fogom őt megbántani.
De úgy veszem észre mintha nem lennék neki olyan fontos, mintha az ovónőjét fontosabbnak találná mint engem, például felvetettem vele hogy elmegy e a barátnőjéhez lakni és akkor én meg az anyukája elmegyünk és nem lát minket többet, és már ment pakolni a cuccait , a ruháit.De fura mert amikor megyek ki külföldre időszakosan 1hónapra vagy 2re a munkám miatt akkor pedig rossz neki, és sír hogy ne menjek.
De nem tudom most ezt hova tenni, nemtudom hogy mit rontottam el a nevelésben, azt tudom hogy megnevelve nincs, mert akaratos és elkényeztetett, de ez engem nem zavar, de mi lehet az oka hogy olyan mintha jobban ragaszkodna az ovónőhöz? vagy akármikor elmenne máshoz lakni?
Gondolkozom azon hogy hirtelen azt mondja de 2-3-4nap után vissza akarna jönni, de sajnos szerintem örökre elmenne és max hiányoznék neki, de nem annyira hogy sírjon értem,
van valaki hasonló helyzetbe? Tudom buta vagyok meg nem tudok gyereket nevelni, ezt tudom énis, de nemhiszem hogy akkor jobban szeretne ha rászóltam volna dolgok miatt vagy kapott volna 1-2 seggest tőlem, vagy ha azt a kisbabát nem veszem meg neki vagy a kistáskát ami épp megtetszett neki.
Ha lehet ne szóljatok be a komment szekcióba :)
Ne ide aztán ne jöjjön senki lelkifröcsért.Tele van az oldal megmondó mindenki sz@r csak én nem .......
Nem adtól leszel jó apa ha mindent megadsz neki hanem ,hogy foglalkozol vele és jóra tanítod.
>elkényezteti a gyereket
>semmilyen határt nem szab
>beleneveli, hogy ha valaki kritizálja annak bocsánatot kell kérnie
>gyerekből nárcisztikus pszichopata lesz
>meglepődött pikachu fej.jpg
Kérdező, férfi létedre hogy lehetsz ennyire hülye?
Ne szó szerint vedd a tanácsokat, mert úgy nem lesz jó. Ha szöges ellentéte leszel hirtelen az eddigi önmagadnak, rettentően össze fogod zavarni őt. Ha most egyik napról a másikra igen helyet nemet mondasz, teljesen ki fog akadni, érthető módon. Nem azért mert hiszti, hanem mert nem ehhez szoktattátok. Szóval az új módszereket apránként kell bevezetni. Mosolyogva, és magyarázva. Nem erélyesen ahogy írtad, hogy toporzékoljon, Te pedig minden áron tartva magad a szóhoz, hanem el kell magyarázni. Nem jó válasz, amit valaki írt, hogy azért nem, mert én azt mondtam. El kell magyarázni, hogy miért mondtam azt, hogy "nem". Ebből fog tanulni, a magyarázatból. Te sem akarod, hogy félelemben éljen, akkor ne ijeszd meg egyik napról a másikra. Szabályokat kell hozni, és időt adni, hogy ehhez alkalmazkodjon. Apránként. Igényli a határokat, hidd el. Sokkal jobban szeretik, ha van feladatuk, valamiben segíthetnek, valamihez tarthatják magukat.
Mi is az engedékenyebb fajtából vagyunk, de vannak határok, viszont azok közt kényelmesen van szabad tere lustálkodni, meg apróságokat kér, azt megkapja. Jó példát mutatva tanulnak leginkább a gyerekek. Ha mindketten ugyanúgy reagáltok dolgokra, akkor alkalmazkodni fog. Ha az egyikőtök így, a másik úgy, a gyerek meg fog zavarodni. Helyes példamutatással és harmóniára törekedve, szépen beszélve, türelmesen elmagyarázva lehet csak a helyes útra terelni. Ki fog ebből szokni, van ilyenkor mindenféle korszakuk, a dactól az egoistáig minden, azt hiszik ha valamit nem kapnak meg azonnal, akkor holnap már nem is lesz nap, figyelembe kell venni az életkori sajátosságokat. Egy kis majomkodás belefér. Nem kell átmenni diktátorba. Valószínűleg azért is nehéz nektek a nevelés, mert korán nőttetek fel, és Ti sem láttatok helyes szülői mintákat. De tanulható és tanítható. :) A gyerek meg nő, cseperedik, érik, és egyre normálisabb lesz, ha nem mindig minden úgy van ahogy ő szeretné, új szabályokat kell hozni, tudatosítani, hogy ki a felnőtt, és ki a gyerek. Az enyém is néha megfeledkezik erről, de hát gyerek. Elmagyarázom miért van valami úgy ahogy van, miért nem lehet most menni ide meg oda, és adok neki alternatívát, amivel megnyugszik, egyezségeket kötünk, látja mennyit dolgozunk, érzi dolgoknak a súlyát, de ehhez be kell avatni dolgokba. Ha csak a rózsaszín ködöt láttatjátok vele, meg hogy minden akkor és úgy van ahogy szeretné, azzal igazából nem adtok neki semmit, ezért nem is örül, mert nincs értéke. Annak van értéke, amire várni kell. Amiről lehet álmodozni, várni rá. Ha minden az ölébe hullik és még csak jónak sem kell lennie hozzá, meg szófogadónak, akkor mi motiválja? Kellenek apró kis célok neki, szabályok amiket betarthat (ezzel célokat ér el, hisz megdicséritek milyen ügyes volt), és ki tud érdemelni dolgokat. És nagyon fog örülni. Ja és igen, ezzel hogy új módszereket, szabályokat vezettek be, ne felejtsétek el közben nagyon sokszor megölelni és éreztetni hogy ugyanúgy szeretitek, meg minden rendben van.
Ahogy sokan leírták már előttem, egy gyereknek szüksége van határokra, akkor érzi biztonságban magát, ha ezek meg vannak szabva és ezeken belül tud mozogni. Sokszor nem tetszenek neki a szabályok? Igen. Ettől függetlenül kellenek neki a fentebb leírtak miatt. Nem, nem szereti jobban az óvónőt, csak ő megadja neki azt a tudatalatti biztonságérzetet, amit ti nem. Az, hogy az anyja rászól, te pedig még a párodat baxod le a gyerek előtt, az egyik legnagyobb hiba. Szerinted mekkora csorba esik ilyenkor az anyuka tekintélyén? Ráadásul, ahogy kivettem, te sokszor nem vagy otthon hetekig és ilyenkor a párod van a kislánnyal. Egy ilyen megnyilvánulás után szerinted neki milyen lehet megpróbálni kordában tartani a kiscsajt, hiszen ha rászól, akkor a gyereknek egyből bevillan, hogy anya szava semmit nem ér, hiszen apa is megmondta.
Ide tényleg hatalmas fordulat kell, méghozzá a pároddal kéz a kézben, különben nagy bajok lesznek. A kamaszkort ilyen "nevelés" mellett meg sem említem...
Üdv és sok sikert! Egy kisgyermeknevelő
Úristen! Szinte csak át futottam a kommenteket, de a kérdésed alatti részt elolvasva is az volt az első gondolatom, hogy neked pszichológus kellene. A rossz gyerekkorodat ne vetítsd ki a gyerekedre! Itt hiába adunk nevelési tanácsokat, mert ez nem csak arról szól. Előbb magadban kellett volna "rendet" raknod, aztán gyereket vállalni. Így csak tönkre teszed egy életre.
Menj orvoshoz! Komolyan!
Fontos megértened, hogy nem csak a két véglet létezik, a teljesen elhanyagoljuk, semmit nem kap meg, szeretet nélkül nő fel és a mindent megkap, amit csak kiejt a száján, nehogy szomorú legyen. Meg kell találnod az arany középutat, nem pedig szélsőségek között nevelni.
A többi hozzászólónak igaza van, szigorúbbnak kell lenned, és megtanulnod nemet mondani. Azonban ha a lány kérdezi, hogy miért, a válasz ne az legyen, hogy “azért, mert én azt mondtam”. Nem is értem, hogy képzelted. Magyarázd meg neki az ő szintjén, hogy miért nem, hogy megértse, esetleg kompromisszumot is köthetsz. Pl nem kaphatja meg azt a táskát, mert már sok van neki, nincs rá szüksége, de ha jól viselkedik, majd megkérheti a Jézuskát hogy az legyen az egyik ajándéka. (Valószínűleg addigra már úgysem fogja érdekelni az adott darab.)
Viszont az is fontos, hogy ne hirtelen változzon meg az egész viselkedésed iránya, ne legyen hirtelen vasszigor (az mondjuk soha ne legyen), mert akkor nem fogja érteni, mi történt, és a kedvenc szülőből hirtelen te leszel a szigorú, undok apuka. Kellenek a határok, viszont nem egyik pillanatról a másikra kell hirtelen felrúgni az eddigi szabályokat, hanem fokozatosan bevezetni az újakat.
Ha leszidtam valamiért akkor rá pár percre bocsánatot kértem tőle
Gratulálok. Így lehet kis terroristát nevelni.
A nyakamat rá, hogy ugyanaz vagy, mint a tegnapi a nő ribi, a pasi menő, ha mindenkit megkap.
Csak egy provokáció, néni kamu körítéssel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!