Hogyan vennétek rá, hogy elmenjen a zongoravizsgára?

Szegény gyerek. Legalább te állnál mellette. Aztán meg megy majd a csodálkozás, ha tizenéves kiégett lesz, elkezd drogozni meg ilyenek, mert ha így el van nyomva egy zongorázás miatt, akkor jobb nem tudni, hogy az élet mely területein kontrollálják még?

Az anyuka nyugodtan tanuljon meg zongorázni, és járjon ő vizsgákra. Idióta.

A kislányt valaha megkérdeztétek már, hogy milyen hobbit szeretne? Az is lehet, hogy szívesen zongorázna, csak bele lett égetve, hogy kötelező, így már gyűlöli. Én ennyi idősen lovagoltam, bele-bele kóstoltam különböző hobbikba, a szüleim meg támogattak benne. Csak persze nem mindenki ennyire szerencsés.

Akkor elárulok egy titkot. A zeneiskolában a vizsga nem vizsga, csak így hívják. Igazából csak egy félévi/év végi előadás, hogy szokják a gyerekek a közönséget, hátha valamelyikük tényleg ezzel akar foglalkozni felnőttként. Meg persze hogy anyuka, apuka büszkélkedhessen, hogy mennyire jól is játszik a gyerek, ugye az egész terem hallotta.

Ha nem megy el a lányod a vizsgára, az nem oszt, nem szoroz. Itt azzal van a baj, hogy nem gyakorol, ezt a tanár is érzékeli, a gyerek már úgysem kap jó jegyet év végén. (Én hegedültem évekig, az egyik vizsgára nem mentem el, mert beteg voltam. Senkit nem érdekelt.)

Ja, amúgy én voltam a 4-es hozzászóló is.

Én hasonló körülmények közt nőttem fel, már ami a lelkiterrort illeti. Bár nekünk nem kifejezetten ilyen témában voltak viták, hogy elmegyek e zongoravizsgára - de persze mindenki a saját szintjén nyomorog. :D

Bocsánat, csak próbálom megőrizni a humoromat.. Ugyanakkor 100 százalékig biztos vagyok abban, hogy vannak ott jócskán durvább dolgok. Mindegy mi a "tünet", tudnak ott szép kis sebek keletkezni, pláne ha édesanyában van egy adag nárcizmus.

Én éppen hogy betöltottem a 18. életévemet, költöztem apukámhoz. A gimit is onnan fejeztem be, így naponta több, mint 120 km-t utaztam 2 irányban. Fáradtabb voltam, de végre nyugodt lélekkel aludtam. Ma már 32 éves vagyok, de még mindig folyamatban, hogy feldolgozzam azt amit az anyám okozott. Egy ujjal sem ért hozzám, ezt hozzáteszem.

Passzolok mit kezdjetek a vizsgával, nekem 1x volt ilyen.. Tini koromban. Az segített, hogy normálisan elnondták, hogy nagyon szeretnék ha megtenném, de elfogadják ha nem. Nekem ez kellett, a döntés illúziója. :D

Figyelj a lányodra, ez nem játék..