A párom lánya túlságosan ragaszkodó vagy csak én érzem úgy?

Köszönöm a normális válaszokat!

Én szeretem a lányát, nem ez a gond. Születése óta ismerem, a féltesóival is testvéri a kapcsolata. Közös programjaink is vannak.

Nekünk fiaink vannak és teljesen másként viselkednek. Már arra is gondoltam, hogy talán pont azért mert fiúk.

Nálunk például nem szokás bejárni a másikhoz mikor az wc-n van. Amíg kicsi volt nem volt olyan nagy baj, gondoltam majd kinövi, nem így lett. Vagy a másik zavaró dolog az alvás. Mi a fiainkat első perctől kezdve saját ágyban altattuk, nyilván ha betegek vagy néha kérik, az kivétel, de a kislány a mai napig vagy az anyjával vagy az apjával alszik. Ezeken a napokon én már inkább a nappaliban alszok.

Nem az zavaró, hogy itt van, hanem az, hogy amint már írtam a kérdésben is, hogy SZÓ SZERINT mindenhova követi az apját. Wc-re, cigizni, aludni, fürödni...

Anyukájával is jó a viszonyunk, soha nem is voltunk haragban. Neki ezzel így semmi baja. Ő és a férje külön hálóban alszanak, ő a gyerekeive, a férje egyedül. Nekik ez így természetes, nekem/nekünk viszont furcsa.

Reméltem, hogy a kislány majd elfogadja a nálunk szokásos normákat és ez bizonyos szempontból így is lett, mert sem a tesókhoz sem hozzám nem jön már be alkalmatlan időben, de az apját nem hagyja akkor sem békén. A párom már inkább munka után a szüleinél fürdik, hogy ne kelljen a lánya elalvását várni, vagy egy irdatlan hisztit átvészelni.

Valahogyan az anyukájával közösen kellene ezt megbeszélni, csak néha már én is elbizonytalanodok, hogy ez tényleg baj-e vagy csak mi fújjuk fel és majd kinövi.