Apám bántalmaz lelkileg. Mit tehetnék?

Hosszú lesz, de kiirom magamból.

19 éves leszek most májusban, 1 hét és érettségizem. Van egy barátom 1 éve akivel komoly terveink vannak (lehet nyugodtan beszólogatni stb, én tudom hogy komoly, látszik rajta). 19 éves a párom is, 4 éve dolgozik és amióta együtt vagyunk és ugye vannak közös tervek ő a közös hazert dolgozik mindennap (iskola mellett, rendes állásban nem diákmunka).

A lényeg.

Ittjon kb 7 évvel ezelőtt minden megromlott. Szüleim veszekednek, apa csúnya dolgot csinált anno. Sose valja be magának de körülötte mindenki tudja hogy csúnya dolog volt. Anya sokat szenvedett emiatt, eosszul esett neki, szerintem tudjátok miről beszélek. Eltávolodtam legfőképp apától. Sokszor bánt szavakkal, lényegében minden kislány ügyesebb / okosabb nálam, én egy hülyegyerek szar alak vagyok. Anyával is alig beszélek, sose ért neg semmiben.

Amióta együtt vagyok a párommal van hogy 5-6 napot is náluk alszom/náluk vagyok. Ennek az az oka hogy ott nem szorongok, tudok tanulni nyugodtan érettségire is, bárkivel tudok beszélgetni. Nagyon megszerettem a szüleit is.

1-2 hónapja van az hogy nem birok már itthon lenni, teljesen kikészít a saját apám(lelkileg bántalmaz) Párommal rengeteget beszéljük ezt, de mindig arra jutunk hogy sajna nem tudunk még össze költözni (még legalább 1-2 év kell hozzá). Én a nyáron diákmunkázom, utána szeptemberben suli megint majd egyetem stb. Rendesen dolgozni később fogok tudni elkezdeni, ezért is nem sikerül rögtön elkoltozni. Értitek.

Hozzájuk nem szeretnék költözni, nem akarok az anyja terhére lenni se az apukájéra. Illetve szerintem ez pofátlanság lenne. Szüleimmel nem tudok beszélni, ha volt ilyen mindig ossze veszünk és az jön hogy el vagyok tiltva mindentől, nem mehetek sehova.

Mit tehetnék?