Mit tegyek ha lelkileg bántalmaznak?

Sajnos sok család szétesik az ilyen nárcisztikus, erőszakos szülők miatt. Sokan növünk fel úgy, hogy a család csak biológiai kapcsolatot jelent, emberit nem. Nem tudsz tenni ellene semmit azon kívül, hogy ezt elfogadod, és nem is várod el ezektől az emberektől, hogy a benned élő szülőképet teljesítsék. Igazából ők idegen emberek, akik saját kedvükre szültek gyereket, és feltételekhez kötik azt, hogy elfogadjanak. Ezt pedig bárki idegentől megkapod, de legalább egyenrangúként kezelnek.

Nekem az apám volt ilyen. Csak a büntetést ismerte, de annak is csak a brutális, minden határon túlmenő változatait. Ütött-vágott bottal, szíjjal, még ötéves sem voltam, amikor már akkora pofonokat kaptam tőle, hogy összeestem. Olyan nem volt, hogy megelégedett volna azzal, hogy rám szól, ha valami baja volt, a nyílt utcán is nekiállt ütlegelni, hogy mindenki jól lássa, milyen kemény ember. (Zárójelbe: felnőttként egyszer megláttam valami parasztot ugyanígy verni a gyerekét, hát odamentem, és úgy leütöttem, mint a nyulat...) Ha lenne egy időgépem, nem Hitlert mennék vissza megölni (akarom mondani segíteni) hanem őt verném össze ugyanolyan kegyetlenül, ahogy engem bántalmazott. Nemcsak így bántott, hanem állandóan ellenőrzött, kritizált, kifogásolt, a legkisebb szarságért is javítóintézettel fenyegetett. Soha semmi nem volt neki elég jó, állandóan arról prédikált, hogy én majd a társadalom szemétdombján végzem, belőlem segédmunkás meg bűnöző lesz, nem vagyok jó semmire... még akkor is, amikor már 17 évesen többet kerestem szabadúszó programozóként, mint ő valaha is a gyárban keccsölve, pedig neki sem volt szar fizetése. Akkor meg azon hőzöngött, hogy miféle munka ez, hogy nem kelek hajnalban, ráadásul ülve dolgozom, az nem munka...

A nővérem teljesen gajra ment ettől a szemétkedéstől. Már tizenévesen drogozni kezdett, azazhogy akkoriban ilyen még nem volt, csak gyógyszer, meg rá a pia. Fater (és mutter) megoldása erre az volt, hogy még brutálisabban elkezdték ütni-verni, hogy "kigyógyuljon a qrválkodásból", meg elvitték kollégiumba "megnevelni", de csak meggyűlölte őket, és saját magát is. Egy szerencsétlen alkoholista lett, egyedül él, mert egy családot sem tudott egyben tartani, a saját lányát is kis híján lenullázta. Nekem több szerencsém volt, jobb barátokat találtam, és egy olyan szakmát, amibe ez a tudálékos vén hülye nem tudott belepofázni. Felnőtt fejjel értettem meg, mennyire buta ember volt, halvány fogalma sem volt az életről, az emberi kapcsolatokról. Neki mindenki alapból hülye, ökör, bűnöző, ostoba, qrva volt, mindenkit szidott, mindenkit leszólt.

Fater két éve döglött meg, azóta kezdem jobban érezni magam. Egyre több dologba kezdek bele, amit eddig azért nem tettem, mert ő is csinálta, és mindentől irtóztam, ami ő volt. Például negyvenévesen lett jogsim.

4-es:Ez rettenetes.A halálos ágyán remélhetőleg megmondtad neki amit gondoltál róla.

Tiszta szívből kívánok neked egy BOLDOG életet!