Mit tegyek, hogy anya ne uraljon le?

Az én húgom azelőtt olvasta el a könyveket, sőt látta mindegyik filmes részét (Magától!, nem kényszerből, nem én erőltettem rá rajongóként, nem a szüleink vagy a tanárok szabták meg, hogy márpedig kötelező elolvasni, megnézni), hogy elmúlt volna 10 (tíz!) éves. Azóta is ugyanolyan normális, kedves gyerek, amilyennek ismerem, nem vonzotta a démonokat, nem torzult el a lelke, egyetlenegy éjszaka se volt rémálma emiatt. Pedig kicsit mi is komolyabban vesszük a saját vallásunkat (csak nem ilyen mértékben).

Az összes lányismerősöm, osztálytársam már ódákat zeng a Harry Potterről (ők is most 17 évesek, évekkel ezelőtt olvasták, ismerték meg a történetet), többen magyarból, ha irodalmon belül a fantasy világát húzzák tételként, akkor a Harry Pottert akarják bemutatni (páran emelt szintből is!). Magyar órán ebből feleltek ötösre, még szaktanári dícséretet is beírtak nekik. Tavalyelőtt nyílt napon a nyolcadikosoknak magyar órán a Harry Potterből tartottunk interaktív órát, a termet a legélethűbben díszítettük ki, napokon át készültünk rá. És ha valaki, a magyartanárom igazán komolyan veszi ezeket a démoni dolgokat, meg eléggé szigorúan (nekem nincs bajom vele, de igazából felér egy Dolores Umbridge-vel vagy Piton tanári viselkedésével), mégis volt már, hogy órákat beszéltünk el csak úgy a Harry Potterről, A Gyűrűk Uráról, a Star Warsról, a Trónok harcáról, a Marvelről vagy a többiről.

És eredetileg a Harry Potter a gyerekeknek lett szánva, az első 3-4 kötet nem véletlenül ,,gyerekesebb" hangulatú.

Ezek talán megváltoztathatják anyukád véleményét. Az eddigi tapasztalataim, élményeim a Harry Potterről mind igazak.

17/f