Hogy fogadtassam el anyámmal, hogy nagy valószínűséggel nem lesz unokája?
Én vagyok anyámnak az egyetlen lánya. Idén töltöm a 19-et, tudom fiatal vagyok, nem aktuális a gyerekvállalás, majd megváltozik a gondolatom, de több ok van, ami miatt nem valószínű, hogy ez be fog következni. Fontosnak tartom, hogy ennek az információnak a beadagolását elkezdjem, mert 12 éves korom óta egyre gyakrabban kerül a téma, hogy milyen cuki voltam kicsinek, és ő mennyire várja, hogy majd egyszer szüljek egy gyereket és ő nagymama lehessen, meg milyen jó lesz, hogy neki lesz minimum két unokája. (Amúgy nem akarja, hogy mostanában bekövetkezzen ez, csak mondjuk úgy kb 8 éven belül, ha tippelnem kéne a szavaiból ítélve.)
HOSSZÚ LESZ, HA VALAKINEK NINCS KEDVE ELOLVASNI VÉGÉN LERÖVIDÍTVE LEÍROM
A probléma viszont ott kezdődik, hogy én nem szeretem a kisgyerekeket, sosem szerettem őket. Ovis koromban sem jöttem ki jól velük, pedig akkor az én korosztályom volt. A kisiskolás korúakkal még úgy ahogy elvagyok. Ezt anyu is tudja, de olyanokkal jön, hogy de a saját más lesz, meg majd nő nagyobbra is a gyerek. És ha nem lesz más? Ott fogok állni a gyerekkel minimum 7-8 évig, hogy nincs meg a közös, idegesít, lehet nem is szeretem, de reménykedem, hogy megszeretem majd ha nagyobb lesz?
Ha egy kicsit is is szeretném a gyerekeket, akkor sem igazán gondolkodnék gyerekvállaláson. Szerintem nem való mindenkinek a gyerek, ráadásul elég rossz szülői mintákat láttam (ezt a szüleim, főleg anyám nem látná be, de akárhogy is nézzük ez így van), amin javítani kéne. AZ meg vagy sikerül, vagy nem. Folyamatosan attól kéne tartanom, hogy ugyan azt a rengeteg dolgot cseszem el, mint ők, vagy annyira figyelek arra, hogy ne az legyen, hogy átesek a túloldalra és azzal rontok el mindent. Nyilván anya ezt az indokot nem érti, mert szerinte ő remek szülő és apám se követett el szerinte nagy hibákat. (Maradjunk annyiban, hogy olyan jó ez a szülő-gyerek kapcsolat a szüleimmel, hogy 11 éves korom óta van olyan gondolatom, hogy egyszer megszakítom velük az összes kapcsolatot.)
Illetve van egy dolog, amit még nem mondtam ki, de szerintem sejti és amúgy teszi is a megjegyzéseket, hogy ez helytelen, abnormális, elfogadhatatlan és rossz. Én biszexuális vagyok, de a lányokat szeretem jobban. Eddigi életemben sokkal többször tetszett nekem lány, mint fiú. (Kb egyszer tetszett nekem fiú az életem során.) Szóval valószínűleg, ha nagyon komolyra fordulna valakivel, akkor az illető lány lenne. Anyám ebből jelenleg annyit tud, az alapján amit, mondtam neki, hogy én nehezen viselem az embereket a közelemben és egyáltalán nem akarok kapcsolatot a közeljövőben. Ezt nem veszi komolyan, meg olyanokkal jön, hogy megváltozik még ez, illetve olyanokat mond, hogy ez kifogás és ezzel akarom titkolni, hogy "undorító bzi" vagyok. Igazából ez félig igaz, mert amíg nem költözök külön nem akarom felvállalni, hogy jobban szeretem a lányokat. Viszont tényleg nem akarok párt (mostanában tuti nem), mert tartok tőle, hogy kifogok egy olyasmi férfit, mint apám, vagy egy anyámra hasonlító csajt. (Ezt személyiségre értem.)
Másrészt egészségügyi gondjaim is vannak, amiről anyám nem tud, mert nem volt hajlandó tudomást venni róla, és elbagatellizálta évekig. Amióta először megjött folyamatosan kimaradozott hónapokig, soha nem volt rendszeres, én akartam ezzel orvoshoz fordulni, de anyám nem vett komolyan. Elintézte annyival, hogy ez az elején ez teljesen normális. Aztán amikor ez később se változott, sőt, rosszabb lett, akkor betudta annak, hogy tuti hazudok és csak a suliból akarok lógni. Amikor egyszer elmentem emiatt orvoshoz és meglátta a hiányzást a suliból elkezdett velem veszekedni, hogy mi az, hogy nem kérdeztem meg tőle, hogy mehetek-e, lógok a suliból, átirat máshová, ahol nem lehetek kollégista, hogy majd tudjon rám figyelni, hogy ne "lógjak" többször. Én meg voltam olyan gyáva, hogy inkább hagytam az akaratát érvényesülni. És most jutottam el odáig, hogy anyám tudta és "beleegyezése" nélkül el tudok jutni az orvoshoz. Nem konkretizálok, mivel ezt már tényleg nem szeretném nagyon nagyvilág elé tárni, de az van, hogy eddig az a gyanú, hogy a későbbiekben nem tudnék teherbe esni bizonyos problémák miatt.
Az egészségügyi állapotomat nem akarom megosztani anyámmal, ha évekig elbagatellizálta, nem vett róla tudomást, akkor akkor se érdekelje, ha ez részben gátolja az ő nagy vágyát. Amikor szemüveges lettem, akkor is engem hibáztatott, hogy nem szóltam neki a sulis szemvizsgálat eredményéről, pedig de, csak lerendezett annyival hogy nem kéne annyit lesni a képernyőt és csak fél évvel később jutottunk el odáig, hogy legyen szemüvegem. Ezzel a témával kapcsolatban én ezt nem akarom megint lejátszani, hogy az én hibám, hogy nem szóltam, pedig amúgy csak ő szrta le, hogy szóltam....
HA VALAKINEK NINCS KEDVE ELOLVASNI:
Röviden annyi, szerintem alkalmatlan vagyok a gyereknevelésre, igazából nem is szeretem a gyerekeket. Párt se szeretnék, legalábbis mostanában, ha pedig mégis szeretnék, akkor inkább lány párt szeretnék. Ráadásul lehet biológiailag sem lennék alkalmas a teherbeesésre, de ezt nem szeretném, hogy anyám tudja.
Egyenlőre a kapcsolatmegszakításon is gondolkodom a későbbiekben, de ha ezt nem teszem meg valamiért, akkor azt szeretném, hogy ha tényleg nem vállalok gyereket, akkor anyám ezt úgy fogadja el, mint döntés, és ne csak azért törődjön bele, mert esetlegesen nem lehet. Az, hogy a szexualitásom elfogadja-e közepesen nem érdekel, nagyon rossz így is a kapcsolat, ha ez tovább rontja tartósan, akkor bizonyára megszakítom a kapcsolatot, az csak végső löket lenne. (Egyébként szeretnék normális kapcsolatot a szüleimmel, de én szerintem tettem ennek az érdekében, többet is, mint a körülményeket nézve reális lenne, ha ők nem tesznek én nem strapálom tovább. Viszont tényleg csak végső esetben szakítanék meg mindennemű kapcsolatot, mert azért bármi áron nem tartanék fel valami rossz izét, csak hogy legyen)
Szóval hogy tudnám szépen beadagolni neki, hogy nem lesz unoka a későbbiekben?
(Ha valami csoda folytán az összes ellehetetlenítő és eltántorító tényező megváltozik, és az anyámmal való kapcsolat is normalizálódik annyira, hogy ne szakítsak meg mindennemű kapcsolatot, akkor úgyis lehet örülni, csak nem kell addig se egyre sűrűbb ábrándozásokat(elvárásokat) hallgatnom anyám unokás elképzeléseiről) 19l
válasza:Bocsáss meg, de ilyen iszonyú hosszú leírásból csak az jön le, hogy magadat is győzködöd, hogy miért nem jó ez neked..
Ha fix elhatározás lenne, akkor nem is foglalkoznál ezzel...
válasza:
válasza:Szerintem nem kell adagolni semmit. Ha nagyon nyomja a gyerektémát, akkor csak a sarkadra állással tehetsz ellene. Sokszor ehhez össze kell rúgni a port az illetővel, de ha van egy csöpp esze, és általában van, akkor rájön, hogy nem kéne ilyenen veszekedni.
Én azt ajánlom, hogy a vitában az álláspontod az legyen, hogy ez a te dolgod, a te életed, és nem másnak fogsz unokát gyártani, mert a te gyereked lenne. Mert igaz, hogy még változhat a véleményed, még akkor is, ha nem fog, és ezt később ellened fordíthatja.
Én világ életemben utáltam a gyerekeket, már gyerekként is. Nem is voltam szokványos kisgyerek se. Aztán kiskamasz koromra eléggé belémmagyarázta a társadalom, hogy majd a sajátomat szeretni fogom, ezért nem vetettem el a lehetőségét. Aztán ahogy idősödtem, rájöttem, hogy ez egy marhaság, és hálás vagyok, hogy végülis nem vállaltam gyereket. Azóta se bírom őket, már a sírásuk hangja is agressziót vált ki belőlem (és nem a "gyere picikém, majd én megvédelek"-félét, hanem a "na most doblak ki az ablakon" félét). Szóval mindenki jobban jár, ha nem lesz gyerekem.
Nekem szerencsére nem nyomták le a szüleim a torkomon, hogy legyen, bár láttam, hogy nem örülnek annyira, de ez van. Elfogadták, ez a fontos, érteni meg elég, ha én értem.
Szóval hajrá, állj ki magadért! És ne feledd, nem tartozol anyádnak sem magyarázattal, mert ez a te magánügyed!
válasza:Mondd neki, hogy a szerelmeddel már dolgoztok az ügyön! :D Ha kérdezi, hogy ki az, mondd, hogy azt a körülmények miatt nem mondhatod el, de ha teherbe esel végre, akkor majd közösen mondjátok el a jó hírt! :D
Ki fog készülni, és minden erejével megpróbál majd lebeszélni a gyerekről. Ha meg nem, akkor mondd neki havonta, hogy na, most szurkoljon, hogy ne jöjjön meg, aztán nagy csalódottan, hogy "Sajnos ebben a hónapban se sikerült!"... :D És nevessél rajta magadban! :)
Aki úgy érzi, hogy ennyire köze van a te testedhez, az nem fogja megérteni, hogy a te méhed nem az övé! :(
válasza:Szóval.
Mielőtz bele vágnék, leszögeznék pár dolgot, hogy te kedves kérdező lásd egy kicsit más de mégis saját szemszögből.
Hosszú lesz. Ami nem szeret olvasni... Nos az ne olvassa. Nem lesz rövidített verzió.
De bízom benne, bogy Te kedves kérdező elolvasod.
Fiú vagyok. Biszex. De ninkább a lányok. Fiúkkal hébe hóba van/volt szex, de más nem.
Három Hetero kapcsolatomból egyből sem jöttem ki jól. Kis gyerekként nevelő szülőkhöz kerültem. Fontosnak tartom itt elmondani azt is, hogy abszolúdt szeretem a nevelő szüleim, számomra ők az igaziak.
Első kapcsolat.:
Nem volt hosszú, 3 hónap. De mingyár 2 hónap után, az "anyós" nyiltan megmondta, várja az unokákat. Többször is elmomdta. Egyre másabb hangnemben. A leányzó PCOS beteg volt. Amiről neki lövése se volt. Nem foglalkozott vele. Se azzal, hogy a vérzés két hétre is kinyúlt, vagy arra, hogy 6-8 héten át semmi sem volt. A szemmel látható jelekre se figyelt, vagy inkább nem akart. A lánya 130 kiló volt a 170 centijéhez, ott is szőr nőtt ahol nekem is. Ezt nem láthatta, mert csak nekem lett elmomdva, mikor kérdeztem miért szúr smárolásnál. Nekem lezseren elmondta. Borotválkozik. Muszály. Anyukának síri kuss!
Aztán a lányról elég gyorsan kiderült, hogy nem hozzám való. Olyan vágyai voltak szexben, amit még az erre szakosodott hirdetési oldalon is keresni kellene. Nem írom le. Felesleges. Ott hagytam a lányt, ez a 2 dolog betett. Anyuka settenkedése vajon épp "csináljuk e", és ez a szokatlan szexuális kérés. Menekülőre fogtam. Ami még talán fontos lehet. A lány volt 21, én 25(!). Igen. 25 éves koromig hozzám senki se ért. Lett volna jelentkező, szóval nem a kinézetem miatt, inkább mert nem akartam senkit. ( Erről még lesz szó )
Második kapcsolat.:
Itt a nő, - igen az, mivel 11 évvel volt idősebb nálam - már mindössze 60 kilót nyomott a maga 175 centijéhez. Kifejezetten szép volt, még 40+ kora ellenére is. De... Engem soha nem az vezérelt, hogy hogyan néz ki valaki. Ezt hagyjuk ez inkább az izlési kérdés, ami meddő téma lenne a témán belül.
Volt már 2 gyereke, minkettő nagykorú. Tőlem ugyan nem idősebbek, de mégis elég hülyén festettünk. Volt rá precedens, hogy a fiának néztek. Ezen én akkor röhögtem. Ő nem. 3 éven át tartott a dolog, együtt éltünk csak. Szülők nélkül.
Soha, egyszer sem használtunk semmilyen védekezési formát. Aztán rám rám jött, az a balga vágy, hogy miért nincs gyerek. Nem szólt rá sosem semmit. Aztán kapcsolatunk vége felé mikor már az orvost tervezgettem, közölte csak úgy mellékesen, hogy jaaa, ő elvan kötve. Na bummeg... Teljes ledöbbenés, aztán heteken át való gondolkodás, hogy ér e nekem annyit ez a nő, hogy vele maradjak. Nem ért.
Nem is a hazugsága volt a legszomorúbb hanem az, hogy meg sem hatotta mikor kimondtam, hogy vége.
Aztán jött pár fiú, akivel csakis szex volt semmi több. Na nem egy éjszakások, de elvoltam. Azalatt az 1 év alatt 3 fiú.
Aztán...
Harmadik kapcsolat. Itt stimmelt a kor, 1 évvel volt fiatalabb nálam. 9 évig tartott. Ez volt a legfájóbb mindhárom közül.
A lány itt is kövérke, 120 kiló, 165 centi, és... na mi más, pcos beteg. De ezt mingyárt az elején közölte, semmi titok nem volt. Akkor még nem. Teltek az évek, sok hancurral, eredménytelenül. Aztán egyszer váratlanul megtörtént a csoda. Teherbe esett. Senki nem volt büszkébb nálam abban a percben, mikor el mondta. Boldog voltam, hogy végre... Ez is meglett. Aztán a boldogság csak egy keserű utó íznek bizonyult, mikor kiderült a gyerek bizony nem az én magom sarja... Hanem egy már 3 gyermekes család apáé, feleséggel, ahogy dukál. Lelkileg összetörtem. 185 centimhez és 90 kilómhoz képest is, ami fogyatkozott 1 év alatt 65 kilóra. De, talpra álltam. Ma nincs kapcsolatom. Élvezem az életet, fiúkkal, lányokkal, és ennyi is talán a lényeg. Talán. Azonban jött még egy amolyan biztonsági utolsó utáni rúgás, amibe bár már nem törtem bele annyira, de megviselt.
Nevelő anyukám közölte elem, hogy felesleges volt az egész hiszti a kapcsolataimban, mert én meddő vagyok. Még mikor 15 voltam, akkor kiderült de engem elfelejtettek tájékoztatni erről.
Nem akartam hinni nekik, hogy megéltem 3 kapcsolatot úgy, hogy végig azon tűnődtem mennyire nagy a sors fintora, hogy azon lányok akikkel összejöttem, egyiknek sem lehetett volna, csupán egynek. Aki emiatt is csalt meg, hazudott, 9 év után.
Első 25 évemben, félénk srác voktam, aki képzelődöttt ugyan erről-arról, de nem akart senkit. Említettem, lesz még erről szó. A tanulás hajtott, tudtam honnan szedtek ki. Mikor én befejeztem a gimit, már akkor 55 éven felül voltak a nevelő szüleim. Tudtam, csak magamra számíthatok majd felnőttként. Mint később kiderült. Ez igaz. Minden tekintetben. Így tanultam buzgón, nem törődve a vágyakkal, az érzésekkel. Egy anya, vagy egy apa nem fia, vagy a lánya utját éli, csupán kiséri egy darabon. Nevelgeti, óvja, vigyáz rá ha az úton elbotlik, ne legyen olyan nagy ez a seb.
Vannak olyan szülők, akiknek ez jól is megy, de hibáznak. Néha kisebbet, néha nagyobbat. Neha ezek a hibák, a későbbi utunkon át is elkísér, megmérgez. Nem akarja ezt a hibát a szülő sem, de... attól még elejti ezen hibákat. Kell rájuk haragudni? Nem. Lehet e haragudni? Igen.
Ahogy el engedik a kezünket az úton, ahonnan már csak mahunkra vagyubk utalva csupán rajtunk áll mi marad a szívben. Tovább adjuk e ezt majd, vagy gyermek nélkül lerójuk a sors útját. Érzelmek terén sokan azt hiszik, nem tehetnek mást. Pedig tehetnek. Csak megbocsájtás, szeretet, kedvesség, gyengédség azok az erények amikkel győzhetünk e a többi roszabb érzés felett.
Nem írom meg neked kedves kérdező, hogy miként cselekedj. De egy tanács, ha elfogadod.
Soha ne hátra, csakis előre nézz. Ami le esett, az ott is marad. Aztán próbáld meg elképzelni milyen utat szeretnél. Ne feledd, Te magad is bármikor eldobhatsz bármit az úton. De, az ott is marad. Nagy részében biztosan.
Ha ezt megfogadod, eltűnődsz rajta, nem perceket, órákat, napokat szentelve rá akkor meglátod, hogy milyen utat szánsz magadnak. Sok féle létezik. De csak egy az amit végig is jársz.
Sok sikert.
válasza:Én nem adagolnék ilyet. Ha feljön a téma lezárod azzal hogy "még partnerem sincs" "majd később" "ráérek még" stb. Ha erőlteti akkor meg nyomatékosítod hogy lezártad a témát, esetleg ott is hagyod.
Ebbe ugy se nyugodna bele egy (ilyen) anya se ha adagolnád csak még jobban erőltetné a gyerek dolgot. Jobb kitérni előle. Aztán majd kiderül mi lesz.
Bennem pl 18 évesen elégge munkált az anyai ösztön, most 28 évesen meg a hideg kiráz a gondolattól.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!