Mennyi a valószínűsége annak,hogy ha a szüleim pocsék szülők voltak akkor én is az leszek majd?

Szia

Az én szüleim se hallgattak meg, nem adtak a véleményemre, nem volt ereje a szavaimnak, csendre intettek. Ölelést talán még baba koromban kaptam. Egyáltalán semmi emlékem nincs arról, hogy valaha kaptam volna ölelést. Én azokat a dolgokat de kaptam meg, amiket szerettem volna. Pl évekig könyörögtem egy egysoros görkoriért, de karácsonyra babaházat kaptam Barbi babákkal... Anyám azt akarta, hogy lányosabb lány legyek. Most 32 éves vagyok, a szavamra még mindig nem ad, kb olyan 10 éves gyerek szintjén kezel engem, pedig férjem van és két gyerekem 😃

A lényeg, hogy ha gyereked lesz legyél elég tudatos ahhoz, hogy te másképp tudd csinálni. Lebegjen mindig ott a gondolataidban, hogy milyen rossz volt, mikor nem hallgattak meg stb. Én a gyerekeimet teljesen másképp nevelem mint ahogy anyám engem. Igazából neki köszönhetem, hogy ilyen jó szülő lettem, hiszen megmutatta nekem, hogy hogyan nem szabad gyereket nevelni. Szerintem ha elég tudatos vagy és felismered a szüleid nevelési mintáit, te is fogsz tudni változtatni.

Elmondom neked, hogy működik ez. :)

Az ember szülei elcsesznek A és B dolgokat. Amikor felnövünk, szentül elhatározzuk, hogy na, mi ezt így aztán soha! És ha szerencsénk van, sikerül is betartani. Csak közben sajnos elcseszünk C és D dolgokat, amiket a saját gyerekünk szentül megfogad, hogy ő aztán majd soha!

A szép az benne, ha csak ennyi betű volt a családi készletben, és akkor a nagyi meg az unoka békében sóhajtozhatnak, hogy na, a hülye anyád... :)))

egyetértek.

és jó eséllyel - ha nincsenek feldolgozva/megdolgozva/átdolgozva a gyerekkori vélt vagy valós sérelmek, a kölykeink jó érzékkel fogják rajtunk megnyomogatni azokat a bizonyos gombokat. mi pedig ott állunk a rohadt nagy tudatosságunkkal, és mégiscsak kibukik belőlünk a megsérült gyermeki részünk. vita, veszekedés, stb. formájában

így adják/adjuk tovább generációról generációra a sérüléseket...

Eleg nagy. Csaladi mintanak nevezik. Hiaba kuzdesz ellene, amikor majd 10-20 ev mulva ott tartasz ahol most te csak te leszel a szulo, akkor mivel ezt tapasztaltad es lattad ebben eltel nagyon nehez lesz mas viselkedest mutatnod.

Ha sikerul egy nagyon mas csaladi mintaju emberrel parba allnod vagy nagyon sokat dolgozol azon hogy felulird ezeket pl sokat olvasol rola es tenykeg eltervezed a gyereknevelest ss akar listat irsz vagy kepes vagy rendszeresen a gyerekeiddel egyutt valamifele jatekos csaladterqpiara menni akkor jo eswllyel talan talan nem leszel olyan mint a sajat szuleid. Aztan persze a gyerekeidnek meg lehet majd az nem fog tetszeni eskiakadnak mit tutujgattad olelgetted oket napjaban 10szer es miert kellett minden nap beszamolniuk mindenrol mert te meg akartad hallgatni oket.

A szuleidnek meg nem keso megmondani mennyire vagysz neha egy egy olelesre vagy arra hogy meghallgassanak. Hatha hajlandoak ra. Sose keso nekik se valtoztatni.

Ez döntés kérdése is. Ha odafigyelsz hogy meghallgasd a gyereket, megöleld ha szüksége van rá,akkor menni fog. Persze te is elkövetsz majd hibákat, de ki nem? Ezekre majd ő figyel, hogy ne kövesse el őket a sajátjaival :)

Szerintem az nagyon fontos hogy bocsánatot tudj kérni a gyerektől, azzal nagy tévedések is helyrehozhatók.

Szerintem az, hogy ez mint kérdés felmerült benned, arra utal, hogy van benned erő, hogy ezt a nehéz szellemi-akarati lépést megtedd, és jobb legyél az elődöknél. Aki ehhez gyenge, és nem érdekli, az belecsúszik egy ismétlésbe, beleragad egy sablonba. Nem könnyű, de megéri küzdeni és sok példát ismerek, hogy ezt lehet.

Meg később egy rálátásod is lesz, és az ítéleted is megváltozik a szülők felé.

Mark Twain írja:

"Tizennégy éves koromban apám annyira ostoba volt, hogy alig bírtam ki a társaságában. Mire huszonegy éves lettem, csodálkozva láttam, mennyit fejlődött hét év alatt."

Hát szerintem ilyenkor három lehetséges fő kimenet van.

Az első az, hogy nem ismered fel a hibákat a szüleid részéről, teljesen elfogadod, egyet értesz vele. Így követed azt a mintát. Nos te már felismerted, szóval ez tuti nem lesz.

A második az, hogy felismerted a hibát és próbálsz rajta változtatni. Ha ez sikerül, akkor lehet, hogy teljesen más nagyobb hibákat fogsz elkövetni, amiket mondjuk te nem fogsz problémának érezni, de a gyerek igen. Mit tudom én, például ha a szüleid túl sok távolságot tartottak és letojták, hogy mit csinálsz, az a te gyerekeden úgy csapódik le, hogy teljesen ráakaszkodsz és túl szigorú is vagy.

A harmadik lehetőség az, amikor felismered a hibát, teszel ellene, de arra is figyelsz, hogy az ellentétes drasztikus hibát se kövesd el, illetve figyeled a többi dolgot is, ami téged mondjuk nem érintett. Na ebben az esetben lehet teljesen jó