Mit lehet akkor tenni, ha a gyerek utálja az édesanyja párját?
Unom már a phszichológusok dumáját, már tényleg nagyon. Úgysem fog a gyerekem elmenni, felesleges tépnem a számat, pénzt kifizetnem, nem hisz ezekben...
2018 januárjában sajnos maga a fiam egyik haverja látott meg a barátommal. A gyerekek pletykások azonnal elmondta a fiamnak, és sajnos nagyon gáz szituáció lett az egészből. Az édesapja már sejthette, hogy van egy másik kapcsolatom, ha a kedves apuka 24 órából 23-at a cégénél van, akkor nyilván érthető, hogy más embernél szeretném megtalálni a boldogságom, nőnek érezni magam. Ez nem mai story, régi vita tárgya volt, én bár nem voltam sose eleresztve, van egy elég szép lakásom, sose függtem egy faszitól sem. A férjemmel elváltunk elég hamar, majd a lakásomba költöztünk vissza. A barátom nagyon mondta, hogy költözzünk oda, a 16 éves fiam lelki nyugalma miatt nem mentünk oda, hanem ő jött hozzánk. Na már akkor is egy utált, aljas szar anya voltam mikor kiderültek a dolgok, és beadtam a válópert, de mióta Zoli odaköltözött olyan a ház, mint egy csatatér, nagyon rossz a viszonyuk egymással, s az apja még adja alá a lovat és fél éve ez megy, én meg már unom, nyugalmat akarok, nem akarom hallgatni a fiam hisztijét, a pimaszságát, meg azt, hogy az osztályfőnök is hivogat, hogy a gyereknek igazolatlan hiányzása van, nem lép be online órákra, nem küldi el a házit blablabla, unom, én 16 évesen örültem, ha 3 év alatt összegyűjtöttem egy kerékpárra valót, s nem hőbörögtem, meg nyafogtam. Számtalan gyereknek váltak el a szülei, mégis normálisan tud viselkedni, és fel tudja dolgozni, én nekem meg anya létemre jogom van ahhoz, hogy szerelmes legyek, hogy éljem az életem, s ő tudja jól, hogy boldogtalan voltam az apjával, de utal, gyűlöl,de már semmit nem merek mondani, mert megy a nagyikához meg az apucihoz, aztán hallgathatom a szent beszédet.
Adjatok kérlek tanácsot, én már nem tudom nit csináljak, feladtam, nincs türelmem. Sajnos nagyon sok gond van a mai gyerekkel, beszélni nem lehet velük, ha beszélsz kiröhög. Nem várom el, hogy szeresse a párom, de azt elvarom, hogy tisztelje, legalább köszönjön neki, aztán engem végképp nem érdekel, hogy az anyósomnak vagy a volt férjemnek miket mond.
A te anyad is félrekavart? Te is a barátodtól tudtad meg? A te anyád is összeköltözött a fickóval?
Az én szüleim 6 éves koromban váltak el. Csípőből utaltam apam nőjét a kezdetektől, pedig nem tudtam, hogy vele csalta meg anyámat, sőt, egyáltalán azt sem, hogy megcsalta, és nem is kellett vele élnem.
Nem kell összejönni az exeddel, senki sem írt ilyet. A pasidat "ki kell dobni", de nem az életedből, hanem a lakásból. Adj teret a gyerekednek, te bármikor mehetsz a pasidhoz, nem kell szakítani.
Nem, édesapám csalta meg.
Beszélni fogok vele holnap, ha esik ha fúj. Ma így is jó napja volt és a párommal is. Képes vagyok szüneteltetni a vele való kapcsolatom, majd kis időre elköltözik. Viszont remélem a fiam kicsit megenyhül és szeretni fog, és megpróbálja feldolgozni ezt a helyztet. Nem akarok vele rosszban lenni, de boldogtalan sem akarok lenni. Én képes vagyok ezt megtenni a fiamért, viszont ő meg legyen képes annyit megtenni az anyjáért, hogy elmegy egy phszichologushoz és megpróbálja helyén kezelni ezt a dolgot. Unom már a folytonos feszültséget, lényegében így sem vagyok boldog most se. Valami mindig van ami miatt nem kerek a történet. Nekem ez a sorsom. A családomnak ugyanez. Édesanyám elvált, nővérem most fog válni 2 gyerekkel, én elváltam, az unokatestvérünknek is romokban a házassága. Karma.
Na tökéletes példája vagy társadalmunk egyik legnagyobb problémájára: Szar az életem? Karma. Szar az életem? Ilyet örököltem.
Nem! Saját magad tetted ebbe a helyzetbe. Érdekes, nálunk a rokonságban tényleg mindenki elvált dédszülőktől kezdve nagyszülőkön, unokatestvéreken, távoli rokonokon át, a szüleim pedig gyönyörű kapcsolatban éltek 24 éven át, mikor sajnos apukám meghalt. Mi hárman vagyunk testvérek, kettőnknek azért akadtak szép számmal kapcsolatok, a legkisebb viszont mai napig az első barátnőjével van, pedig nem ezt látta tőlünk. Szerintem neked sem ártana egy pszichológus, és ezt nem rosszból írom! Nekem úgy tűnik nehezedre esik felelősséget vállalni a tetteidért, könnyebb hibáztatni valakit (itt jelen esetben az exedet és a fiadat) vagy valamire fogni (karma, hozott példák). Nem jó ez így kérdező, ne traktáld szegény fiút pszichológussal, amíg saját magad nem látod be, hogy neked lenne szükséged rá.
Beszéltem a párommal. Kb. 3 óra hosszat sétálva, s beleegyezett abba, hogy egy időre elköltözik, neki úgyis most sok szálon fut az élete, de én a mai napot végigsírtam. Megteszem ezt, de félek, hogy Zolit el fogom veszíteni így, mert látszott, hogy nem örül neki, viszont ő neki is elege volt a sok vitából. Meg kell ezt tennem, anya vagyok, de valahogy azt érzem, hogy amint ő elköltözik, azzal őt el is veszítettem. ,, Tehát meghoztad a végleges döntést" mondatából azt szűrtem le, hogy ő ezt egy szakításnak veszi, de nem tudtam máshogyan fogalmazni, alapból nem mindig jó a kommunikációs készségem, és az összeköltözés mindig egy kapcsolati szint, ami ha megszűnik, hát nem olyan lesz az a pátkapcsolat, mint régen.
Ez nekem azért kudarc, mert azt hittem sérülés nélkül meg tudom ezt a helyzetet oldani, hát nem sikerült, mikor odaköltözött hozzám is tudtam, hogy lehet menni fog, de fene se gondolta volna, hogy ahogy múlik az idő még rosszabb lesz a fiam és Zoli kapcsolata.
Holnap ki fog ugrani a bőréből, ahogy közlöm vele,hogy egy kis szünet fog következni. Az fáj, hogy neki ez nagyon nagy öröm lesz tényleg, de neki eszébe sem fog jutni, hogy én, hogy érzek, s még lehet így sem lesz jobb a viszonyunk. Annyi, hogy legalább most egy kevés ideig boldog lehettem.
"de neki eszébe sem fog jutni, hogy én, hogy érzek"
Hjaj már megint az ÉN ÉN ÉN pedig már kezdtelek megsajnálni, pedig még bíztatni is akartalak ilyen dumákkal, hogy pasik jönnek mennek, meg sok hal van a tengerben.
Mostmár kimondom, hogy SZÖRNYŰ ANYA VAGY! Nem biztos, hogy mindig ilyen voltál, de most az vagy! Neked se volt eszedbe hogy fog érezni szegény GYEREKED ha felborítod az életét. Az ilyen toxikus szülőktől mentse isten vagy karma vagy akárki a gyerekeket!
Önsajnálat helyett ideje lenne magadba szállni, hogy milyen ember is vagy te, és levonni a tanulságokat, hogy a viselkedésed, tetteid és az önzőséged hová is vezettek.
A házasságod tönkrement.
A gyerekedet eltaszítottad magadtól.
A mostani kapcsolatod szintén dugába dőlt amiatt, hogy nem mérted fel rendesen a következményeit, amikor elkezdted.
3 ember, köztük a saját életedet is elbsztad, és a bizalmukat is tönkre vágtad. Nem lesz könnyű ebből felállni. És az a tanulság, hogy mindez megelőzhető lett volna, ha egyenesen, őszintén viselkedsz mindenkivel, nem jellemtelenül csalsz.
"Bocsi, ezt a döfést meg akartam adni a volt férjemnek, meg az anyósomnak is, aki szerint én sose voltam méltó a fiához."
Ez nem döfés volt az anyósodnak, hanem teljes mértékben bebizonyítottad neki, hogy jól gondolta. Fura logikád van az egyszer biztos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!