Ez egy jó nevelés volt a szüleimtől?

21 éves férfi vagyok és úgy érzem valami nincs rendben velem. A mai nap gondolkodtam el azon, hogy szerintem nem jó nevelést kaptam.

A szüleim kiskoromban sokszor ordibáltak egymással. Átkozták egymást. Mivel szegények voltunk így egy szobába voltunk. 12 évesen lett saját szobám. Részese voltam mikor a szüleim többször összevesztek. Soha nem ültek le velem tanulni. Soha nem beszéltünk az életről, hogy mi fog rám várni. Mire kell vigyáznom. Milyen emberekkel vigyázzak. Mi az érték és az önbecsülés. A suliban nem értettem soha az anyagot. Rossz tanuló voltam egész álltalános suliba. Ha kettest írtam akkor azt mondták, hogy soha nem lesz belőlem senki. Mehetek közmunkára. Minden barátomat akivel foglalkoztam lenézték. Azt mondták nekem hogy szégyen vagyok. Mindennap elmondták, hogy milyen semmi ember lesz belőlem. Mindenért ordibáltak velem. Mikor 18 éves lettem és menni akartam valahova jobban féltettek mint egy 5 évest(mai napig félek egyedül menni valahova) . Ha itthon akartam valamiben segíteni, esetleg szerelni akkor mondta apum, hogy hagyd úgyse értesz hozzá. A gáztűzhelynél a gáz palack kicserelésében is azt mondtak hagyd mert miattad meghalunk. Meg sem nézhettem, hogy hogyan kell felrakni (a mai napig félek kicserélni). Mindig mondták, hogy más gyereknek már rég jogsija van és kocsija én meg sehol nem tartok.

A velem egykorú rokonaim többsége lány. Ezért ha mentünk látogatóba bent hagytak szobába játszani velük. 3 évesen barbi babát adtak a kezembe a lányok. Én tudatlan kisgyerek pedig játszott vele. Egészen 6 éves koromig. Mert senki mondta, hogy egy fiú miért barbizik. Ha tv-ben melltartóba vagy bugyiba egy nő akkor elfordultak a lányok. Én pedig utanoztam őket és undorodtam én is. 7 lánnyal nőttem fel(unokatesók)

18 évesen észleltem, hogy nem tudok a nőkre nézni. A férfiakat szeretem.

Ezek miatt soha nem tudtam beilleszkedni egy társaságba. Mindig azt éreztem, hogy buta vagyok mert az iskolában nem tudtam jól teljesíteni.

19 évesen fogtam magam és elmentem messzire egy szállásos munkahelyre. Elkezdtem az érettségit estin. Majd éreztem, hogy mennyire jó érzés az hogy senki nem szól bele a dolgomba. Önbizalmam lett.

Ők azt mondták, hogy jól neveltek és hogy volt mit ennem. Volt a fejem felett fedél. Másnak még ez sincs. Örüljek, hogy eltartottak. Na és hogy soknak kéne ilyen szülő.