Én mikor lehetek végre boldog?
Az életem egy katasztrófa. Anya meghalt kiskoromban, apám meg azóta iszik minden nap (24 éve). Állandóan kiabál velem meg neki semmi sem jó amit csinálok. Mindenbe beleköt csúnyákat mond rám pl: bb meg bakfark ha valamit elrontok akkor meg azt mondja, hogy minek nevezzelek? meg marhaszar stb.
Önbizalmam nulla, önbecsülésem nulla. Sajnos az evésbe menekültem így kövér vagyok. Szeretnék lefogyni de ilyen környezet mellett lehetetlen.
Apám is bánt, hogy olyan vagyok mint egy úthenger.
A pasiknál sosem volt sikerem de így még kevesebb van ilyen lelkivilággal plusz kinézettel. Szeretnék elköltözni de nincs annyi pénzem és a munkám sem a legjobb, hogy abból félretegyek. (takarítok egy suliban)
A kutyát jobban szereti apám mint engem. Neki azt mondja, hogy ő a legszebb kutya a világon nekem soha nem mondott semmi kedveset.
Néha már úgy elegem van mindenből és arra gondolok jobb lenne nem is élni.
Soha nem lesz barátom, egyedül fogok meghalni.
29/N
Első lépésben keress fel pszichológust, mert úgy tűnik arra van szükséged!
Ha rendbe teszi a lelkivilágodat, akkor ilyen hülyeségeket fel sem fogsz venni, mert ilyet mondanak egymásnak bármilyen családban.
A kövérség ellen meg tudsz tenni!
"Pursue What Is Meaningful, Not What Is Expedient." /Jordan B. Peterson/
Sosem könnyű éleszteni valakit.
Apád felé semmivel nem tartozol. És menekülj egy bántalmazó kapcsolatból. Kezdj saját életet.
Pszichologus segíthet. Akár a future authoring program is. Nagy és apró célok eléréséhez szükséges cselekedetek kiírása magadból. Ez a pozitív motiválás ereje.
És annak megfogalmazása, hogy mi lesz, ha azt csinálod, ami ebben gátol és mi lesz a következménye, ha nem azt csinálod, ami előre visz. Ez a negatív motiválás ereje. Hova nem akarsz jutni.
Az ön részed teljesen K.O., azzal tényleg fordulj szakemberhez, találd meg magad és merj élni, küzdeni, elbukni és talpra állni és újra küzdeni, amíg össze nem jön. És akkor ünnepelj. A boldogság nem jár, vagy jön. Azért küzdeni kell és ahhoz erő kell. Amit egy bántalmazó kapcsolatban, mint ami neked van az alkoholista emberrel, elvesztettél.
Mégis mit csináltál 29 évig???
Nekem is szar fiatalkorom volt - hajjaj -, de elvégeztem egy képzést, mellette 4 órában melóztam és 23 évesen leléptem.
32 vagyok, csak látogatni járok haza évente párszor.
Tudod, nincs lehetetlen, csak tehetetlen ;)
Elköltözni pedig SIMÁN tudnál, csak be kell vállalnod, hogy másokkal élsz együtt átmenetileg - szr, de ennél a környezetnél még két random csajjal is jobb lenne lakni.
És persze, pszichológus, az nekem is megvolt, amint elhúztam a csíkot (3 évig jártam, rengeteget segített).
Akkor lehetsz végre boldog, ha felemeled a segged és teszel érte. Ne haragudj a kemény szavakért, de igaza van 6-os válaszolónak. Mi a tökömet csináltál eddig? 29 évesen iskolát takarítasz? Azaz még semmit nem tettél azért, hogy ebből kikerülj.
Én két alkesz szülő mellől menekültem 19 évesen Németországba bébiszitternek. Ott megtanultam annyira a nyelvet, hogy utána Ausztriába tudtam költözni és munkát vállaltam. Itt aztán 4 évig ültem a padban munka mellett, szereztem egy nagyon jó szakmát. Most úgy élek, ahogy álmomban sem.
A semmiből nem lesz jobb neked sem. Sajnáltatás helyett: keresel egy szobát harmadmagaddal. Törődsz a testeddel, sport, egészséges életmód. Nekiállsz tanulni valamit, amivel el tusz helyezkedni jobb munkahelyre. Pszichológus, önbecsüléssel kapcsolatos szakkönyvek olvasása.
Senki nem fog téged kihúzni a bajból, neked kell érte tenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!