Ha az aki a legjobban ismer titeket azt mondja nektek hogy "ne kezdd el, úgyse sikerülne" valami, hallgattok rá?

Megtörtént, csak finomabban. Csak megemlítte, hogyha nem sikerül az egyetem, akkor milyen szakot akarok tanulni. Ezzel semmi baj nincs! Csak tőle rosszul esett, mert azelőtt azt mondta, hogy sokkal ügyesebb vagyok, mint gondolom, és mindig hajtott.

Csak azért is el kezdtem kicsit többet tanulni. Nem volt nehéz, kivéve, egy két tantárgyat.

Tavaly túl teljesítettem magamon. (a vírus csak nehezített. Ellentétben a pletykákkal, hogy milyen könnyű most nekünk)

Most fogok érettségizni és nagyon stabil vagyok.

Viszont a konkrét érettségire készülés az kész katasztrófa. Csoda lesz, ha menni fog. (jó tanuló vagyok). Vannak nálam szorgalmasabbak, akik szintén be vannak szarva, pedig tanulnak és készülnek minden nap.

Azt mondom a sok mellébeszélés után: ha ezt szeretnéd: menj.

A legközelebb állók tudnak a legkönnyebben bántani.

A szülők komplikáltak.

Szerintem a kudarctól féltenek, nem attól tartanak, hogy nem menne.

A csalódástól akarnak megvédeni.

Hiba! Támogatnia kellene, ha ezt szívből akarod. Legyen ott, ha nem sikerül és kész. Azután biztasson tovább.

Legyen több terved. Az mindig jó. Ők is nyugodtabban lesznek, te is.

Viszont: menj és ússz egyet! Hajrá!

Csak dacbol ne csinalj semmit es neked kell eldontened, hogy mit szeretnel csinalni, mert ez a TE eleted.

En lattam/ismerek embereket jogon akik dacbol megcsinaltak ugy h egyaltalan nem erdekli oket, es hidd el, normalis egyetemen nem eri meg 5 evig szetszivatni magad azert hogy bizonyitsd a kepessegeidet, mert ezt bizonyithatod mashogy is, csak haszna is lesz es elvezni is fogod.