Miért van az, hogy anyám egyes dolgokban igényes másban meg nem? Más is ismer ilyen embert?

Anyád nem igényes, hanem kényszeres. Az ilyen emberek olyan dolgokban várnak el rendszerességet, szabályosságot, aminek nomcs valós, racionális értelme.

Ha nem muszáj, nem kell ilyen emberrel együtt élni. Főleg ha ő nen veszi a fáradságot, hogy értelmesen viselkedjen a kedvedért, és a bolond rigolyái fontosabbak neki, mint te.

Én OCD-s vagyok ami egy kényszerbetegség. Például mielőtt megnyitottam a kérdést akkor háromszor meg kellett rántanom a karomat. Most is ahogy írtam egy sort meg kellett állnom, hogy hármat kopogjak a laptopon. A ruhákhoz mi már évek óta nem használunk csipeszt cserébe én úgy teregetek, hogy a színek megfelelően kövessék egymást. A hátsó sor mindig fekete, előre fele világosodik, a legelső sornak fehérnek kell lennie. (Ha van éppen fehér mosva.) Másnap estig tudnám sorolnám a "dilijeimet", de maradjunk annyiban, hogy hasonlóan működöm, mint anyukád. Csak én türelmesebben beszélek az emberekkel, bár én is rájuk tudok szólni, hogyha valamit elmozdítanak, aminek PONT OTT, és PONT ÚGY van a helye. :) Van olyan étel, ami nálunk is penészessé válik, de én azért kiszoktam dobálni :D

Nem tudom mi a recept ez "ellen", mivel én benne élek, nekem így oké. A családom egyes tagjai nem csak, hogy tolerálják, de megpróbálnak figyelni is erre. Ha még sem, akkor is türelmesen kivárják, míg eleget fogdosom a poharakat, és ha vesznek nekem valamit, vagy darab számos ételt tesznek a tányéromra, igyekeznek elkerülni a 4-es számot.

Szerintem mielőtt kidobnád az ételt, beszéld meg vele, hogy "Figyelj Anya, nem szeretnék neked rosszat, de szerintem a krumplifőzelék már megromlott, dobjuk ki, jó? Főzök/zünk helyette mást!" Vagy ilyesmi. És ezt mindig. A csipeszekkel lehetne azt, hogy megkéred, hogy az esti tévézés alatt válogassa színek szerint, külön kosarakba, és majd úgy viszed őket teregetni.

Nem akarok megbantani senkit sem, es persze hogy egyetertek azzal, hogy a tolerancia lenyeges.

De peldaul az elozo hozzaszolonak is azt uzennem, hogyha a kornyezet ilyen szinten toleralja a szin szerinti teregetest es egyeb kenyszeres viselkedest, es te sem akarsz rajta magadtol valtoztatni, akkor bizony ez csak suolyosbodni fog. Minden metalis betegseg akaratero nelkul sulyosbodik, es a vege az lesz hogy sulyosan lerombolja az eletminosegedet.

En azt gondolom, hogy ha valaki eszreveszi magan a kenyszeres viselkedest, akkor onuralommal probalja meg legyozni. Tudom hogy nagyon nehez. De ne becsuljuk le a tudatunk erejet. Nem biztos hogy minden erzesunknek kesztetesunknek mindig utat kell adni, van tudatunk es akarteronk, vagy mondjuk igy szabad akaratunk is, amit nem szabad lebecsulnunk.

Minden kenyszeresnek jobbulast kivanok!

Én egy csomó ilyen embert ismerek, beleértve saját magamat is. Sőt, szerintem minden ember ilyen, hogy van, amiben igényes, van, amiben nem.

Pl. sok ember szeret túlórázni, hiszen úgy több pénze lesz, vagyis a munkahelyén szorgalmas, otthon meg leszarja a takarítást, vagy bármiféle házimunkát. Tehát az otthoni munkavégzés már nem érdekli, még akkor sem, ha nem fáradt, mert pl. nem túlórázott épp aznap.

Vagy másik tipikus példa, fürdik az illető minden nap, de a fogmosás már nem megy neki.

Vagy elmosogat, de az nem zavarja, hogy a konyhapult mocskos, ragacsos.

#6

Le lehet gyozni akaraterovel. En is kenyszeres voltam, es legyoztem. (Nem voltam enyhe eset). Nekem az agykontroll segitett.

tegnap 23:48!

Mi a probléma a színek szerinti teregetéssel?

Az én anyám is kényszeres. Addig volt igazán nehéz, amíg kamasz voltam. Ma már nem zavar. Úgy teregetek, úgy rakom pl a díszpárnákat a kanapéra, ahogy neki tetszik. Nekem mindegy, ő meg úgy érzi jól magát.

Kérdező! Próbáld meg elfogadni, hogy ő ilyen. Amiben tudsz, alkalmazkodj. Nem nagyobb munka úgy betenni a tojást, úgy teregetni, hogy anyádnak is jó legyen. A saját érdekedben is.