Elvált szülők felnőtt gyerekei. Van más is,akinek egyik szülővel sincs már kapcsolata? Hogy élitek meg?

Mindketten meghaltak régen. Csak a jóra emlékezem -legalábbis igyekszem.

Ismerek olyat. Ok ugy elik meg hogy tovabb leptek ezen es a sajat csaladjaval foglalkoznak.

Mivel én akartam, hogy ne legyen vele kapcsolatom így kifejezetten jól. Azóta meghalt.

Igen, nagyon nehéz sajnos. Főleg azoknak, akiknek nincsen olyan igazi baráti tarsasaguk (mint pl. nekünk). Vannak barátaink, de az az igazi osszejaros brigád nincs meg. Sőt, soknak gyereke is van már, mi még ezt nem szeretnénk, így sokszor magányosak vagyunk. Sokat utaztunk a pandemia előtt, az segített.

Igazából kapcsolatom volt mindkettővel, de otthonom nem volt egyiknél sem, és nincs a mai napig. Gyerekként hurcolkodtam egyiktől a másikhoz, és vissza...de az egyetemi koliból kikerülve egyből önálló életet kezdtem, és a mai napig nem lenne hova mennem, ha bármi történne velem. Igaz, apám segít, ha kell fizikailag, valamint segített is talpra állnom a felnőtt életben, beszélő viszonyban vagyunk, meg minden...de érzelmileg ő is távoli. Valamint ő új családot alapított nagyon rég, velük egy nagyon régi, de annál nagyobb veszekedés óta nem tartom a kapcsolatot, így értelemszerűen nem is laknék náluk. Anyám egy éve meghalt, de ha élne, akkor sem lennénk olyan jóban, hogy ott táborozzak felnőttként. Mindig csodálom és irigylem azokat a szülő-gyerek kapcsolatokat, ahol a felnőtt gyerek is, mindegy hány éves, mindig “haza” megy, és várják. A páromé ilyen pl, úgyhogy lett egy fogadott családom nekem is, ha úgy tetszik :D.