A férjem folyamatosan panaszkodik, hogy nincs ideje magára...Mit tegyek?

És ha tudnád, mennyi ilyen van... párom is játszik (nálunk még nincs gyerek), és mikor fent van discordon, szoktam hallani, hogy van ott gyerekes pasi. Persze a raidek mindig fürdetési időben vannak, csomószor hallani a háttérben, hogy apa gyere, apa miért nem jön, meg olyan is volt, hogy nagy komolyan odajött az egyinek a nagyobbacska gyerek, hogy apa, ha vééégre nem lesz ez (mármint a játék), akkor légyszi te is gyere el velünk fagyizni, jó?

Nincs ugyan gyerekem, de a szívem szakad meg ettől. A többi kocka meg olvadozik, hogy jajjdecuki. Apukának meg nyilván dagad a melle a nagy büszkeségtől. Csak éppen lóf@szt nem csinálhat a gyerekek mellett, mert mindig ott beszélget online, legyen hétköznap este vagy hétvége ebédidő.

Én gyerek nélkül is rohadtul fújok a páromra emiatt. Az a baj, hogy az ilyenekben van mindig egy kemény mag, akiknek nincs életük, és húzzák maguk után a többit. Pl volt olyan, hogy az egyik srác mondta, hogy nem jön fel mikrofonnal beszélgetni, meg nem megy el az X órás raidre, mert ott a barátnője, vele is szeretne foglalkozni. Konkrétan fél délután oltogatták egymás között, hogy mekkora kifogás, hogy nem akar jönni, milyen hülye, meg majd akkor legközelebb se akarjon... Szóval baromi gáz, és rendesen számon kérik, ha valaki nincs ott.

Valószínűleg a párodnál is ez lehet, van a háttérben egy amolyan "ha nem vagyok ott lemaradok" közösséghez tartozás érzése. És ezzel baromira nehéz versenyezni.

Nekem se megy, pedig én magam is játszottam évekig egyetemistaként, szóval tudom, miről van szó, és látom, hogy működhet(ne) egészséges keretek között is.

Miért kell ilyen kapcsolatba szülni???

Komolyan nem értem az ilyen ostoba nőket, mit várnak?

A férjük munka után gépezik, de azt hiszik, a kölyök majd megváltoztatja őket, aztán itt nyígnak, hogy a férj továbbra is játszik, horgászik, vadászik, bulizik - holott gyerek előtt is pontosan ezt csinálta. :D

A párom is gamer, semmi bajom ezzel, elfogadtam, viszont nincs az az ég, hogy gyereket vállaljak vele. Felejtős - és ha akarnék gyereket, már rég elhagytam volna, mert tudom, hogy nem változna meg.

Az legelején(!) az én férjem sem tudott mit kezdeni a kisfiunkkal, viszont mindent megcsinált vele/körülötte (pelenkázás, altatás).

A helyzet akkor változott, amikor először ránevetett a fiunk: onnantól nem volt fontos a számítógép. Ez gyermek 2 hónapos korában következett be. Onnantól tudtak egymással "játszani".

A házimunka megosztása meg alap volt mindig is.

#22 az ilyen férfi nem érdekli a nők nagy részét... :D Nem véletlenül voltam én se tiniként, fiatal felnőttként szingli mindig. Pedig középsulisként már bőven tudtam főzni (ezen jellemzően ki voltak akadva a fősuli alatt is a csajok), takarítottam, építkezésen segítettem, fát vágtam... Emellett talán nem is néztem ki borzalmasan se, legalábbis megkaptam, hogy "de ku.va jóképű vagy" mikor először meglátott, állítottak meg utcán a szemeim miatt... Talán alkatilag is elfogadható voltam rendészetisként.

Hidd el, nem feltétlenül veled van a gond. Csak elég nehéz néha megfelelő partnert találni. :D