A menyem megmondta, hogy szólíthatom a fiam. Ez így rendjén van?

Nem szeretném, hogy a menyem megmondja, hogy szólíthatom a fiamat. (Nincs menyem!)

Cserébe én sem írnám neki elő, hogy hogyan szólítsa a saját gyerekét.

Vannak dolgok, amikben nem árt nem átlépni egy határt! Sem menyként, sem anyósként.

Szigorúan a nyitókérdésre válaszolva:

"A menyem megmondta, hogy szólíthatom a fiam. Ez így rendjén van?"

Nem, nincs rendjén. Te döntöd el, hogyan szólítod a fiadat.

Az egy másik kérdés, hogy mi van, ha őt zavarja az a megszólítás. Normális szülő-gyerek viszonyban rég megmondta volna a gyerek, hogy őt ez zavarja és hogyan szeretné helyette. Ha ő nem mondta, akkor eszerint őt nem zavarta eddig, és akkor a meny ne po...ázzon bele abba, hogy egy szülő hogyan szólítja a saját gyerekét.

De az is tény, hogy itt a gyakorin sok az abnormális szülő-gyerek viszony. Ahol a szülő olyan légkört teremt, hogy a gyerek felnőtt férfiként, családapaként sem meri a legalapvetőbb dolgokat megmondani a szüleinek. Hanem választ párjául egy házisárkányt, és az ő háta mögé bújva (ó, de férfias!) hozza az anyja tudomására, hogy ez őt kb. óvodáskora óta zavarta, de most sem meri direktben megmondani.

Ez utóbbi esetben másvalami nincs rendjén abban a családban: a szülő-gyerek kapcsolat, és a felnőtt gyerek viselkedése. Meg az a párkapcsolat se, ahol a férj a feleség óvó szárnyai alól kandikál ki (mint kiscsibe a kotlóstyúk alól), míg a feleség harcosan védelmezi férjét és az ő érdekeit.

Kívülről nézve roppant szánalmas és nevetséges egy ilyen kapcsolat.

Közel egyidős vagyok a fiaddal, sok jogos de sok hülye észrevétel is jött, elmondom én mit gondolok.

Én sem feltétlen szeretem, ahogy a szüleim, / anyukám hív, volt hogy szóvá tettem. Szerencsére a fura gyerekkori becézéseket már elhagytuk, most vagyok kb “Jocó” féle elnevezésnél. Nem a kedvencem, de jobban bele gondolva nem az elnevezés zavar, hanem ahogy “gyerekként” tekintenek rám. Ugyanakkor beszélgetés nélkül is megértettem, hogy tök mindegy mit csinálok, hogy hívnak, ezt fontos nekik, ezt nem vehetem el tőlük, nincs is jogom hozzá, meg minek játszanám az eszem? Nem szeretném kívülállók előtt, de otthon ennek bele kell férnie. Azt gondolom, hogy amennyiben rendesen felnevelte, egy anyának joga van úgy hívnia a gyerekét ahogy megszokta vagy jól esik neki, így egy becézésnek is bele kell férnie. Nem csorbul ettől a fiad presztízse, akkor sem ha az egoja nem tudja megemészteni. Ellenben ha hagyod hogy beleszóljanak anyai szerepedbe, az annak az útnak az eleje, aminek a végén a nagyit senki semmibe se nézi. Nem akarok túlzásokba esni, sajnos nálunk a távoli családba megesett. Ettől függetlenül nyugodtan beszéld meg a fiaddal, és ha négyszemközt is elő tudja adni értelmesen, akár hallgatsz is rá. De ez a csajjal való üzengetés nevetséges. Megjegyzem, szerintem nem a csaj magától vette kézbe az ügyet, azt gondolva hogy majd ő szépen kiharcolja a férfi szerepet a fiadnak, hiszen ha ő a legfőbb férfi/ családfő, akkor a csaj a második szereplő aki irányít, te meg így lecsúszol a harmadik helyre. Lehet meredek felvetés, de ha én ezt 30 éves pasiként így látom, akkor azért van benne valami, a nők nagy játékosok. Álj ki az érdekeid mellett a józan ész keretei között!

#26 Fölösleges plusz játszmát generálni oda, ahol pont az lenne a lényeg, hogy ne játszmázzunk.

Ha a nő fiát tényleg zavarja a megnevezés, akkor tegyük hozzá, hogy az anyuka felelőssége is, hogy a fia nem meri megmondani ezt neki. Az lesz az igazi játszma, ha majd ő azért hívja továbbra is ugyanúgy a fiát, "mert a menye ne mondja meg neki, hogy hogyan hívja".

Itt elsődlegesen azt kell eldönteni, hogy a felnőtt fiad mit szeretne. Ha zavarja, akkor bunkóság úgy hívni mint eddig, nyilván át kell váltani. Ebben az esetben a fiadnak meg kell mondani, hogy legközelebb nyugodtan szóljon, ha baja van valamivel, vagy másképp szeretne valamit. A menyednek meg, hogy nyugodtan bátorítsa ő is arra a fiadat, hogy kiálljon magáért, ne ő vállalja fel a megmondó szerepet a kapcsolatukban, mert kevesebb konfliktust okoz, ha a fiaddal beszéled meg.

Ha a fiad nem akarja, akkor meg meg kell kérdezni a menyedet, hogy neki miért fontos és el kell mondani, hogy neked nagyon nagy áldozat lenne átállni, a többiek hívják úgy ahogy szeretnék, de te szeretnél a Jocónál maradni, mert a többi megnevezés a férjedre emlékeztet.

Ha a fiadnak nincs baja a Jocóval, akkor a kedves menyednek megmondanám hol nyalhatja ki!

Azt se tudtad 20-30 éven át, hogy ő egyáltalán a világon van, mikor te vígan Jocóztad a fiadat. Akkor ő idejön és bele akar ebbe po..ázni?

Nem tudom, én a férj (vagyis a kérdező fia) helyében ott és azonnal helyre raktam volna a feleségemet, hogy ne merje megszabni az anyámnak (meg semmilyen rokonomnak az én oldalamról), hogy hogyan szólítsanak.

Amúgy, kérdező, azt nem kérdezted meg a fiadtól, hogy akkor mi a búbánatos izének bólogatott a felesége szavaira, ha őt nem zavarta a Jocózás?