Mit tudok ilyenkor tenni? Szerintetek is ennyire szörnyű vagyok?
Anyám szerint egy érzéketlen dög vagyok,aki csak a pénzt viszi..
Csak mert az unokájáért nem aggódok,és a "testvéremet" sem kedvelem.
Én tényleg szeretnék nyugodtan élni,de anyámnak mindig valami baja van. Ha valakim van az nem tetszik neki,de ha nincs az végképp..
Mérgemben már azt mondtam,hogy elfogok költözni. Erre megkérdezte,hogy mikor megyek,mert neki nincs kedve nézni a búvalbszott pofámat.
Amúgy jól tanulok,és ösztöndíjjas vagyok. Ez azért "lényeges",mert a saját pénzemből veszek magamnak ruhákat,meg lényegesebb dolgokat. Mellette még dolgozok is..
Pl telefont is a saját pénzemből vettem,mert neki spórolni kell. Bezzeg a lusta testvéremnek vesznek mindent.
17/L
19!
Sehol nincs leírva olyasmi, hogy nem foglalkoznak vele.
Az unokáért nem aggódik lehet azt jelenti, a gyerek kórházban van áttétes agydaganattal a Kérdező meg xarik ra
Azt hiszem én is megéltem hasonlót. Nem lehet vele mit kezdeni. Eleinte én is azt hittem, hogy velem van a baj, és normális a családunk, a családi életünk. Aztán ahogy megismertem mások családját, családi életét, kezdtem rájönni, hogy az én gyerekkorom merőben nem hasonlítható hozzá, és hogy sok olyan esetben is bántást és büntetést kaptam, amikor mások szeretet és vigasztalást. Abból nekem nem sok jutott...
Évek alatt tapasztaltam ki, hogy az anyám semmilyen körülmények között nem ismeri be, hogy tévedett velem szemben, vagy néha másként reagált, mint kellett volna, és ha mégis, az is csak az én hibám lehet, és egyébként is megérdemeltem, hogy amikor mindenki bántott, ő is rúgott még belém egyet.
De ez sajnos ilyen, nagyon ritka az, hogy egy anya beismerje a hibáit gyermeknevelés terén meg pláne. Apámat is elmarta, bár nem modnanám, hogy ő különösebben megerőltette volna magát, hogy boldogok tudjunk lenni mint család, inkább csak elmenekült, először a munkába majd egy másik nőhöz, és utána végleg el is költözött. Utána még kevesebbet volt velünk.
Akkor csillapodott kissé a helyzet, amikor rájöttem, hogy felesleges vitábva szállnom, mert én csak rosszul jöhetek ki belőle. Hiába állítok x-et, ha ő és a testvérem kijelentik, hogy nincs igazam, annak ellenére, hogy a külvilágban látott más példák alapján abszolút abnormális, ahogyan ők sokszor viselkednek illetve kezelik vagy gondolják a dolgokat.
Az egyetlen, amit tehetsz, hogy igyekszel elkerülni őket. Van egyfajta 5-10 perces szabályom. Igyekszem egy huzamban ennél nem többet eltölteni a társaságukban, mivel akkor kezd eszükbe jutni, hogy mi mindebe köthetnének bele. Amikor még tanultam, akkor is az időm zömében amikor itthon voltam a szobámban voltam és vagy tanultam, vagy kikapcsolódtam. Ha jöttek valamivel, hogy ezt szarul csináltad, az miért ott van, miért ezt csinálod miért nem azt, akkor igyekeztem csak automatikusan rámondani, hogy oké, bocsi, vagy automatikusan helyeslek bármire, csak menjen a dolgára és hagyjon békén.
Nem régen kezdtem el dolgozni, és amint tudok el is fogok költözni.
Az unokája csak laktózérzékeny..
Most ezért miért kéne érte aggódnom?
Igen,tudom,hogy nem szép dolog,hogy úgy írtam,mint ha ez csak piti kis ügy lenne.
De amikor én kerültem kórházba,mert eltört a vállam,akkor annyit mondtak mind a ketten,hogy:Nem a ló a hibás...(azóta eladta anyám a lovat is)
Apám a nővéremet soha nem tudta megszeretni. A nővérem sem kedveli őt,csak azért mert apám megmondta neki,hogy mit gondol.
Anyám meg nyílván a gyerekének fog igazat adni..
Csak az a baj,hogy sokan úgy értik,mint ha én nem próbáltam volna meg szeretni ezt a drága jó leányt..
Kicsiként felnéztem rá,ő 0-24-ben utált.
Most meg leszrom,hogy mivan vele..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!