Mennyire rossz ez a terv? Ha bevetném, akkor leállna anyám a témáról?

Anyám tíz éve, azaz nyolc éves korom óta kissebb-nagyobb időközönként, hosszabb-rövidebb időtartamúan azzal csesztet, hogy szerinte én tuti a saját nememhez vonzódok. Alapvetően nem a feltételezéssel van bajom, hanem azzal, hogy ő ezt elítéli, és a francnak sincs kedve a gyűlölködő megjegyezéseket és a fröcsögést hallgatni. Egyébként nem vagyok leszbikus, csak senkivel nem akarok párkapcsolatot, nem tetszik nekem senki, hál istennek én se senkinek, ráadásul néha a baráti öleléseket is nehezen viselem, mint fizikai kontaktust, anyám meg ezt nem fogja fel, csak kifogásnak tartja. Normális hangnemben nem tudtam leállítani a témáról így úgy döntöttem, hogy ha megint rákezdi bizonyítani, hogy én tuti leszbikus vagyok, akkor kicsit kiakasztó válaszokat fogok adni. Úgyis egy kalap kaka a kapcsolatunk, meg ebből a témából mindenhogy vita van bármit mondok, akkor inkább mondok olyanokat, amin még meg is sértődik, hátha akkor elakad a témáról. Például mondhatnék olyanokat, hogy azért nem jönnék össze nővel, mert mi van ha egy anyámhoz hasonló személyiségűt fogok ki, vagy ha nagyon radikális kedvemben vagyok akkor megpróbálom rábizonyítani, hogy igazából ő leszbikus és nem én, mert ugye az kiabál, akinek ég a háza.

Jelenleg az gondolom, hogy a kapcsolatunkon nagyon sokat már úgy sem lehet rontani, és eddig mindent megpróbáltam, hogy akarjon le a témáról, de véglegesen még nem unta meg. Tehát már próbáltam ignorálni, szépen elmagyarázni neki, összeveszni vele, de semmi. Jelenleg még csak azt nem próbáltam ki, hogy akkor megpróbálom direktben megsérteni, vagy egyenesen felé fordítani a feltételezést és bizonygatni, hogy igazából azért gondolja ezt rólam, mert magának nem vall be valamit.(Egyébként nem feltétlen gondolom anyáról, hogy meleg lenne, de amilyen homofób tud lenni, szerintem hatásos lenne ha felé fordítanám a saját feltételezését.)

Mit gondoltok? Érdemes lenne így leállítani a témáról? Működne ez?