Apám beszólogat nekem, akkor már beszélni sem tudok normálisan, csak hebegek?
Teljesen összekavarodik a nyelvem, amikor megpróbálom elmagyarázni apámnak, hogy miért nem örülök annak, amiket mond nekem. Arra utal, hogy nem vagyok nőies, néha mondja hogy egyszer úgy örülne neki ha látna a szalagavatón, végre egyszer nőiesnek, de ugye az valószínűleg el fog maradni. Úgy érzem még csak most alakul ki a személyiségemnek bizonyos része, és igyekszem felnőni is, érettnek lenni, ezért igyekszem jól és higgadtan kezelni a helyzeteket amikor ilyeneket mond. Ma például azt említettem neki, hogy milyen érdekes, hogy manapság egyre több fiúnál/férfinál látom, hogy azok a lányok jönnek be nekik, akiken van pár plusz kiló, vagy esetleg akár molettek is (nem mondom hogy így van, nekem ez csak a mostani időkben tűnt fel de most ettől eltekinthetünk, csak fun factnak mondtam). Erre az volt a válasz, hogy ezzel akarom-e mondani, hogy ezért nincs pasim (sportos alkatú vagyok). Nem értettem, hogy hogy jön ez ide, csak mondani akartam valami érdekességet a társadalmi dolgokkal kapcsolatban. Csak azt akarta mondani, hogy rajtam nincsenek fölös kilók, és egyébként ezzel semmi gond nincs, de próbáltam elmagyarázni, hogy jobban esne, ha ezt egy kicsit más köntösbe csomagolná, mert ez így most olyan volt, mintha a lényeg az lett volna hogy nincs pasim. Amikor próbáltam ezt elmagyarázni egyszerűen csak össze vissza beszéltem, ragozni sem tudtam normálisan, már majdnem dadogásnak nevezném, annyira igyekeztem helyén kezelni a helyzetet és nem hülye tiniként viselkedni.. pedig nem éreztem egyébként annyira idegesnek magam..
Valami tanács, vélemény..?
HA valaki kérdezné, hogy miből gondolhatja apám, hogy nem vagyok nőies:
Nem sminkelem magam, nem nézegetek fiúkat a neten, nem is akarok senkinek tetszeni. Vannak céljaim, amit el szeretnék érni, azokra koncentrálok és tudom, hogy ezek miatt nem lenne időm egy kapcsolatra, ezért nem keresek, és mivel nem is megyek olyan helyekre ahol találhatnék valakit, nem is nagyon találkozom senkivel. Ez nem azt jelenti, hogy nem mennék bele egy kapcsolatba ha lehetőségem adódna, egyszerűen tudom mik a határaim. Tehát nagyrészt azért gondolhatja, mert egyáltalán nem foglalkozom a szexualitással párkeresés szintjén.
válasza: válasza: válasza:Az önbecsülésed megerősítésével és stabilizálásával érdemes kezdeni. Próbálj olyanokat találni, akik becsülnek téged és pozitív visszajelzéseket adnak. :)
Szerintem érdemes meggondolnod, bizonyos megjegyzések milyen hatást válthatnak ki apukádból, illetve előre átgondolhatod, bizonyos "jellemző" felvetésekre és feltételezésekre hogyan fogsz majd reagálni. :)
Azt szerintem el kell fogadnod, hogy zavarja őt vagy furcsának találja, hogy nem fontos számodra annyira a párkapcsolat, illetve hogy nincs barátod. Jó, ha elmondod neki a törekvéseid, céljaid, és azt, hogy nem vagy a párkapcsolat ellen, csak aktuálisan más van fókuszban nálad. :)
válasza:Nem tűnik apád gonosznak, se beszólogatósnak, csak próbál megérteni, feltesz neked egy kérdést, hogy "úgy gondolod azért nincs pasid, mert sportos vagy?" Amivel neki nincsen baja, csak kérdez. Ettől te annyira zavarba jössz, hogy összeakad a nyelved. Nem tudom ezt a kérdést, hogyan kellett volna a szád íze szerint tálalni.
Úgy érzem, itt nálad vannak gondok, nem apádnál. Ha ennyitől "összecsinálod magad", mi lesz a való életben egy állásinterjún? Töpreng el azon, mi zavar téged valójában a pasizós/nőiesen öltözök témáknák és ismerd el, ne fuss előle. El kell fogadni azt ami vagy.
Baromi nagy klisének hangzik, menten hozzám vágnak pár dislike-ot is emiatt a mély Coelho-s baromság miatt, az biztos, de ez az igazság.
Ha már nem zavar az, ami miatt kinevetnek és cikiznek, akkor lepereg rólad.
Köszönöm a válaszokat!
Teljesen megértem azt a felfogást, hogy "Ha ennyitől "összecsinálod magad", mi lesz a való életben egy állásinterjún?". Ugyanakkor azt is gondolom, hogy azoknak, akiknek biztos alapjuk van, akiket a családban biztattak, és jókat mondtak nekik sokkal könnyebben állják meg magabiztosan az ilyen szituációkat, hisz van mire építkezni. Ha az ember sosem vot dícsérve, hogy álljon oda egy állásinterjún, hogy tudja magáról, hogy miben jó? Főleg, ha erről megerősítést korábban nem kapott. MEgértem amiről beszélsz, kedves utolsó, ugyanakkor fordítottan látom értelmét a dolgoknak. Kell valami, amire tud építkezni az ember, és ezeket általában a szülők kell biztosítsák ideális esetben. Azért is gondolom így, mert amíg a külvilágban jönnek az ember felé kihívások, kell egy biztonságos környezet, ahová hazamehetnek, ahol megerősítést kapnak. Persze ez ritkán szokott érvényesülni, de szerintem az lenne a kedvező helyzet mindenkinek, ha a család egy biztos pont lenne, és nem még egy hely, ahol kihívásokkal találkozzanak. (Itt most természetesen nem a házimunkára meg ilyenekre gondolok) Szerintem a szülőnek kéne azt a szerepet betöltenie, hogy utat mutasson a gyermeknek, a tapasztalatai alapján, hogy a gyerek a külső helyzeteket jobban tudja kezeleni. Akinek sosem magyarázzák el otthon, hogy hogyan kell a helyzeteket kezelni, az hogy fogja később, feltalálja magától? Tehát nulláról indul az illető, amikor szülői segítséggel többről is indulhatna a problémamegoldás módszereiben.
válasza:Egyszerűen ne kommunikálj vele. Ha muszáj szólnod hozzá, akkor maradj semleges témáknál, pl időjárás, bevásárlás, stb
Egyébként nem tudom hogy te hogy bírod cérnával, én már rég megkérdeztem volna, "Miért olyan fontos neked, hogy dugnak-e engem vagy sem? Miért érdekel ez téged ennyire? Szeretnéd végre a matracnyikorgást hallani a szobámból éjjel, vagy mi?"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!