Baj, hogy így érzek?

Anyám 7 éves koromtól eléggé elhanyagolt érzelmileg, idegbeteg volt sokat, néha meg is vert elég rendesen, pláne amikor megbuktam valamiből. Orromnál fogva húzott a földön, hajam megtépte és az akkori pasija meg ott nevetett rajtam... Egyszer azért kiabált le, mert nem akartam kémia tanárhoz menni, aki egy pedofil volt, és fogdosott meg ilyenek.. 12 voltam akkor és azthitte hogy csak elakarom sunyizni a tanulást.. Meg egyszer voltunk rokonunk temetésén, és a temetés után mondta (miután rokonunkhoz visszamentunk) hogy menjek el mellőle, mert ő a húgaval akar sírni és gyászolni.. 9 éves voltam akkor.. És olyan rosszul éreztem magam a temetés miatt és féltem is egyedül lenni.. 16 évesen elkezdtem vagdosni a karomat, és másnap észrevette, és nem az, hogy megkerdezni, hogy mi a baj lányom, hanem felpofozott és megtépte a hajam... Annyira rosszul esett. :'( Ilyesmi sztorik vannak, tudnám sorolni... Már 25 éves vagyok, és bocsánatot kért, mondta, hogy az ő anyja ettől sokkal durvább volt, és ő (anyum) nem tudott sokszor uralkodni a gonosz érzelmein... Én úgymond ezeket már elengedtem és valamennyire megbocsátottam neki, de képtelen vagyok hozzáérni, gyűlölöm ha megölel. Ha puszit akar adni, akkor nem hagyom. Gáz, hogy így érzek? Bűntudatom van, hogy anyukám ölelni akar, én meg undorodom tőle, de nem tudok másképp érezni.. 25N