Normális, hogy így érzek?
18 éves vagyok, és egyre kevesebb dologban tudok azonosulni apával. Annyi közös van bennünk, hogy mindegyikünk szeret halogatni, utáljuk a koszt, szeretünk enni, és kockák vagyunk.
Ugyanakkor én sok mindent máshogy gondolok. Pl unoka tesóim nem nézhetnek Tv-t, játszhatnak videójátékokat, se PC-n, sőt, még társasból sem játsszák a legnépszerűbb fajtákat, hülye feliratú, szedett-vedett cuccokban öltöztetik őket, és a Disney mesék kb 80-90%-a ismeretlen számukra. Ahányszor próbáltam velük játszani, sosem tudtam, mert focizni se tudnak, rajzolni nem szeretnek, úszniuk nem szabad mindenféle gumi cucc nélkül, sütit nem ehetnek, csak, ha ilyen nagyon bio, úgyhogy közös sütögetés is ki van zárva. Apám azt mondja : "ilyenek az intelligens szülők gyerekei"
Na mármost, nekem az osztálytársaim nagy része tanárok/mérnökök/vállalkozók gyermekei, de egyikük sem mesélt ilyeneket, mindegyiküknek van közösségi médiás felületeken profilja, játszanak, tudják, hogy kell bekapcsolni a számítógépet, és vannak ilyen "retro 2010 előtti emlékeik" és nincs olyan, aki ki lenne közösítve, mindenkinek megvan a maga kis társasága.
A diplomás embereket túlképzettnek tartja, merthogy "túl intelligensek akarnak lenni", emiatt "túl sokat gondolkodnak" és mindenféle lelki nyavalyájuk lesz. Mindezt azért, mert a családban 3 eset ezt igazolja, és nem tud ettől elvonatkoztatni.
Az sem tetszett neki, mikor gimibe mentem, mert szerinte szakmát kellett volna tanulnom, és a lustaságom miatt kicsit gyengébb eredményeim lettek eleinte, és folyton mondta, hogy nem vagyok oda való.
Aztán össze szedtem magam egy kicsit, nincsenek már kettesek a bizonyítványomban, egész sokat javítottam, célokat tűztem ki magam elé, de szerinte minden, amit kitaláltam, nem nekem való. Elvileg nem tudok jól kommunikálni és nem vagyok együttérző, ezért nem kéne emberekkel foglalkoznom, "legyek valami egyszerű, magányosan dolgozó ember", de én abba beleőrülnék, úgy érzem.
A másik meg, ami bosszant, bár ez kissé off-topic, hogy ez a változás, ami a motiváltságomban beállt, úgy kb 70%-ban egy bizonyos embernek köszönhető, aki nagyon fontos számomra, és itthon tudják, hogy kedvelem, mert szoktam dicsérni, milyen ügyes, okos, kedves, és, hogy tök jó, mennyire ambíciózus, meg mindig tudok hozzá fordulni, ha épp nem voltam suliban/rosszul jegyzeteltem. Ennek ellenére folyamatosan strébernek hívja ezt az illetőt, csak azért, mert jól tanul. Általánosban én is jól tanultam, de rám sose mondott ilyet, mert látta, hogy van életem sulin kívül is, pl járok össze barátokkal talizni, játszom, rajzolgatok, sorozatot nézek, néha segítek itthon... stb. Nem tetszik, hogy így látatlanban ítélkezik.
Teljesen normális. Ez a korszak arról szól, hogy az ember okkal-ok nélkül elkezdi megkérdőjelezni, amit a szülei tesznek-mondanak-gondolnak, és kezd kialakulni a saját személyiség. A te esetben ezt erősíti, hogy apád nem ápol veled támogató érzelmi viszonyt.
Apád tanulással való ellenszenvi kapcsolatának az oka az lesz, hogy akart, de nem sikerült tanulnia, vagy a szülei elvették a lehetőséget vagy az említett rokonok korábbi anyagi-szakmai sikereire féltékeny.
Apád azért stréberezi le, mert irígyli, hogy felnézel rá.
"ilyenek az intelligens szülők gyerekei" Nem ilyenek, hanem tudnak vizsgálni, dönteni, és az éppen felesleges dolgokra nemet mondani. Ezeknek a korlátoknak a helyeslése tekintélytisztelő jellemet mutat. Szerencséd, hogy apád annyira azért nem tekintélyelvű, hogy szakközépbe nyomott volna gimi helyett. Az unokatesóidat ezzel a neveléssel kevéssé gondolkodó, tehát kevésbé alkalmazkodni képes személyekké nevelik a szüleik.
Lenézéssel mondta. Kifejtette, hogy a diplomás szülők mindentől eltiltják a gyerekeiket, ami káros, és árt a fejlődésüknek, és az "egyszerű szülők", mint ők anyával azok, akik megengednek ilyesféle dolgokat a gyerekeiknek, mint a kockulás, rajzfilmek, labdasportok, fára mászás..stb.
Bár erre van cáfolatom több is: öcsém haverjai közül van, ahol diplomás az anyuka, és nagy kocka az összes gyerek, meg, mint mondtam, az én sulimba is szerintem normális gyerekek járnak, akiknek volt gyerekszobájuk.
Nem kell bántani!
Csak azért jobban örülnék, ha nem becsülne le majdnem mindenkit, akinek érettséginél magasabb szintű végzettsége van.
Bár ezt így nem mondja ki, úgy érzem, arra számít, hogy nem leszek sikeres, és akkor majd az arcomba röhöghet, hogy "na én megmondtam"
Tudom, hogy ennek motiválnia kéne, de ez így most eléggé frusztrál, még jó, hogy most nyár lesz, és remélem 3 hónap alatt szedek magamra egy kis önbizalmat, kipihenem magam, és jól kezdem a tanévet.
Tudom, hogy ennek motiválnia kéne, de ez így most eléggé frusztrál,
Viccelsz? Az, akinek a legjobban kellene bátorítania lehúz? Még jó hogy frusztrál.
még jó, hogy most nyár lesz, és remélem 3 hónap alatt szedek magamra egy kis önbizalmat, kipihenem magam, és jól kezdem a tanévet.
Javaslom, hogy 1. edz, sportolj valamit, 2. tanulj mértékkel sokat, ami a gyengeséged a fő tárgyakból, és abból, ami a kedvenced, 3. diákmunkázz! A szép test, ész és saját lé az sokat lendít.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!