Jogosan érzek bűntudatot vagy ez normális?

Néha azt érzem, hogy nem szeretem eléggé anyát. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem, mert szeretni szeretem, hisz érzem a szeretet, de nem imádom annyira. Egy gyereknek szerintem imádnia kéne az anyukáját, főleg nekem, hisz tökéletes anyám van, de én őt simán csak szeretem.

Amiatt ötlött fel a fejemben a gondolat, mert látom hogy az egyik barátnőm minden nap elmondja, hogy ő mennyire imádja az anyukáját, ő az élete, mindenhova együtt mennek, mindent megbeszélnek, sose veszekednek stb... Állandóan nyomják a közös képeket fel mindenhova, meg írkálnak egymás falára... De én nem vagyok ilyen.

Hetente azért 1x összekapok vele, meg nem szoktam ennyire rajta lógni. Úgy érzem, mindent megteszek, mert mindig arra kér, hogy tanuljak jól és én jól tanulok, segítek neki és próbálok vele sok időt tölteni, de most mégis elbizonytalanodtam, mert bűntudatom van hogy nekem is annyira tökéletes anyukám van, mint az említett barátnőmnek de én valamiért nem érzek ekkora rajongást érte és imádatot, csak szeretetet és hálát.