Mit tennétek a helyemben? Fogadjam be anyámat?

Utolsó vagyok.

Azt elfelejtettem írni, hogy az én édesanyám megértette azt, hogy nekem is élnem kell.

Azóta talált albérletet, jó munkája van és csodás a kapcsolatunk.

Annyi a különbség, hogy anyu nem ivott és nem drogozott.

Viszont 26 éves koromig bántalmazott mind fizikailag ill. lelkileg.

Már nem bírtam a kék foltokat és a lelki megcsonkítást.

Nem szívtelen vagyok, csak megtört ember. Aki élni akart a férjével....

#20 Saját ingatlanba, ahol te döntesz a bentlakókról és mindenről, könnyebb befogadni, mint albérletbe, ahol a kérdező maga is függő helyzetben van. Ha az édesanyjának nem lesz pénze alkoholra, akkor az elvonási tünetekkel kell együtt élnie és ilyen háttérrel nem lesz miből talpra állni. Nincs munkája, jó egészsége és a vázolt kép alapján akarata sem az életmód változtatásra. Sosem menne el és a kérdező magánélete így megszűnik 10-15 évre, ami 23 évesen pont a családalapítási időszakot fedi le. Vagy fizeti az albérletet az anyjának és ő elmenekül a pasijához.

Csupa jószívűségből áldozza fel a lehetőségeit egy kilátástalan jövőjű személyért, aki már óvodában is ott felejtette részegen? Ez nem hála, hanem nettó hülyeség lenne.

Eszedbe ne jusson befogadni! Tönkretenné az éppen-csak helyrehozott lelki egyensúlyodat!

És ezt háromgyerekes anyaként mondom (három felnőtt lánnyal).

Fizikailag is lehetetlen - de ha hétszobás palotában laknál, akkor is azt mondanám, hogy NE!!!

A kérdező 23 éves, tehát az anyuka max. 50 körüli lehet.

Ha eddig nem dolgozott, ennyi idősen ki fog munkát adni egy alkoholista, munkaviszonyt hírből ismerő nőnek (akin valszeg meg is látszik az évtizedes nyoma a piálásnak)....????

A maximum amit felajánlhatsz, hogy egy jelképes összeggel támogatod - persze csak akkor, ha ki tudod gazdálkodni... De mivel albérletben élsz, inkább spórolj a saját lakásodra.

Lehet ezt szívtelenségnek minősíteni, de nem vagy köteles a saját testi és lelki egészségedet feláldozni egy nemtörődöm, önsorsrontó anya miatt!

Nem fogadnám be.

Regényt tudnék írni erről. 40 éves vagyok, de még mindig "egyedül a világ ellen" és az hiszem ez már így marad. 23 évesen még én is azt hittem, hogy meg tudom menteni az anyámat, de már rég be kellett látnom, hogy nem tudom és már nem is akarom. Nekem a saját életemet kell élnem, azért vagyok én felelős. Az övé meg az övé. Évek óta nem beszélek vele.

Szóval nem,nem hagynám, hogy újra tönkretegye az életem, amiért annyit küzdöttem. Te még nagyon az elején vagy, de ha meg akarod magad kímélni húzd meg most a határokat és legyél következetes. Nem tudod őt megmenteni!

Respect, hogy egyáltalán tartod vele a kapcsolatot.

Én ilyen képmutató, piás rokont már rég kitöröltem az életemből, az sem érdekel, ha megdöglik az utcán.

Nekem apám volt alkoholista, anyám csak asszisztált amikor véresre vert a nadrágszíjjal vagy órákat kellett a sarokban térdelnem. Aztán apám lelépett, anyám meg egyik pasi ágyából járt a másikéba. Igaz, nem volt alkoholista, de sosem dolgozott, ha igen 1-2 napig, akkor valamiért folyamatosan kiutálták a munkahelyéről.

A nagyszüleimen élősködött, aztán eljelzálogosította a házukat, ami el is úszott. Másnap a mamám meghalt agyvérzésben a kórházban (mentő vitte el amikor ki kellett onnan költöznie). A papám ment utána rá 1 hónapra.

Anyám útközben csináltatott magának még 3 gyereket, addig sem kellett dolgoznia és rátelepedett valami pasira, de folyamatosan kirakták őket minden albérletből, sosem fizettek.

15 éve keresett meg, hogy segítsek neki, vagy küldjek pénzt vagy fogadjuk be, mert nincs hova mennie.

Elmondtam neki, hogy nyilván nem veszek ki a közös kasszából pénzt, amiért ő sosem dolgozott és nyilván nem engedem a feleségem közelébe (akit még ráadásul meg is fenyegetett nem egyszer). Én elmondtam neki, hogy felejtsen el.

15 éve nem hallottam felőle, számot cseréltem. Nem tudom mi van vele, nem is érdekel. De azóta nyugtom van.

Ha a nagyszüleim nem lettek volna, éhendöglöttem volna gyerekkoromban, nem lett volna ruhám és semmim.

Soha nem volt jó anya, csak elverni tudta más pénzét, akkor sem segítenék neki, ha a híd alatt lakna.

Szóval én azt tanácsolom, hogy tanulj a más (+az én) hibájából és ne engedd, hogy tönkretegyék az életed! Van 1 jó kapcsolatod, mászol ki a gödörből, ne engedd, hogy visszarántson!