Miért keresi anyám folyamatosan az indokot arra, hogy beleolvasson az üzeneteimbe?

Anyám folyamatosan keresi az indokot arra, hogy belenézhessen az üzeneteimbe. Például sokszor elsétál mögöttem indokolatlanul, és véletlenül pont a telefonom képernyőjét nézi. Ha olyankor váltok alkalmazást, vagy azért, mert feltűnt, hogy les, vagy amúgy is váltani akartam, akkor mindig elkezd veszekedni, hogy valamit titkolok előle biztosan.

Én rendszeresen egyedül szoktam vacsorázni, mivel nálunk nincsenek közös családi étkezések. Olyankor anyám mindig leül hozzám, megjegyzi a lehető legrosszindulatúbb hangsúllyal, hogy ilyen későn nem kéne enni (hétkor érek haza, mert délután mamámnál vagyok, napközben meg vagy a reggeli, vagy az ebéd kimarad az online óráim miatt), esetleg goromba megjegyzéseket tesz, hogy mit teszek a szendvicsemre. Egy ilyen vacsorakor vagy beszólogatni jön oda, vagy csendben bámul, olyankor ha beszélek hozzá akkor nem reagál csak les, ami alapjában véve is elég irritáló, úgy meg pláne, hogy ritka rossz a kapcsolat. Ha anyám leül bámulni engem vacsorakor, olyankor nem telefonozok, mert néha hozzámszól, de ilyen lényegtelen dolgokat, hogy talált egy cikket, amiben macskákról vannak képek, vagy elmond századjára egy lényegtelen infót az egyik helyi ismerőséről, akiről azt se tudom, hogy ki. És ugye ha itt ül, én képernyővel lefelé rakom le a telefont, mert az üzenetek akkor is felvillannak, ha lezártam a képernyőt. Ez egyrészt berögzült dolog nálam a koli és a suli miatt, másrészt azt tapasztaltam, hogy anyám igyekszik olyankor belelesni és elolvasni. És amikor lefelé fordítom a telóm mindig szóvá teszi, többnyire olyan hülyeségre hivatkozva, hogy "összekarcolódik a képernyő", de sokszor kifejezetten azért vitatkozik, hogy biztos azért csinálom, mert nem akarom, hogy elolvassa az üzeneteim.

Sokszor szerintem ő direkt kilép a saját oldalaiból, és engem kér meg, hogy lépjek neki vissza, mert ő lassan kilenc év internethasználat után még mindig nem tudja, hogy hogy kell. Olyankor mindig nekem kell beírni az ő jelszavát, mert ő "nem ért hozzá", ezért én tudom az ő jelszavát. Na minden ilyen véletlen kijrlentkeztette őt a gép eset után pár nappal előkerül a téma, hogy ő tudni akarja a jelszavaim, mert én is tudom az övét. És mivel én tudom akkor én "nézegetem biztos az üzeneteit, és ő is nézni akarja az enyémet". Aztán neki áll feljebb, hogy nem adom meg neki a jelszavam. És úgy tesz, mintha nem fogná fel, hogy én nem azért tudom az ő jelszavát, mert engem annyira érdekel, hogy melyik növényről beszél a munkatársaval, vagy melyik főzős csoportba lájkol egy receptet, hanem azért tudom a jelszavát, mert játsza az életképtelent, hogy nem tud belépni, és nekem kell segíteni.

Vagy a múltkor el kellett küldeni egy word dokumentumot a kolis csoportvezetőmnek Messengeren, amit szülővel kellett közösen kellett kitölteni, mert ugye kellet az aláírás, meg egy infó, amit én nem tudok.(A kolis étkezéssel kapcsolatos nyomtatványról volt szó, arra az esetre, ha visszamegyünk.) Anyám látta, hogy hogy lett kitöltve, ő segített benne, azt is látta, hogy az aláírásáról készül képet töröltem a laptopról. Már csak el kellett volna küldenem üzenetben amikor kész lett. Én így nézek anyura, hátha veszi a lapot, hogy ne bámuljon már bele a képbe mert az üzeneteim fogom megnyitni, és erről ő is tudott, mert mondtam, hogy Messengeren kell elküldenem, mert az a gyorsabb. Aztán így idővel leesett neki, és úgy megkérdezte, hogy miért nem csinálok semmit a gépen, mire várok. Én meg mondtam, hogy az üzeneteim fogom megnyitni, ne bámuljon már. Erre elkezdett veszekedni, hogy azok nem az én üzeneteim, meg rá is tartozik az, amit le kell adnom, majd nagy sértődötten odébb vonult. Én meg tökre nem értem a felháborodást, mert látta, hogy hogy lett kitöltve a dokumentum. Akkor miért olyan fontos figyelni, ahogy az üzeneteim között megkeresem a tanáromat..?

Szóval csak keresi az ürügyet, hogy legalább beleolvashasson az üzeneteimbe. De mire jó ez neki? Miért csinálja ezt?18l